Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

Újjáépítés és konszolidáció A 18. században a felvilágosult abszolutizmus hatására változás következett be az egészségügy szervezetében, a betegségek kezelésében. Míg korábban a betegek gyógyítása, ápolása a családokra, illetve az egyházi szervezetekre hárult, a pusztító járványok az állam figyelmét fokozatosan a közegészségügyre irányították. A megyék hatósági jogkörrel felruházott tiszti orvosokat neveztek ki, a falvakban működő bábákat vizsga letételére kötelezték. A járványok leküzdésére a 18. században menedékházak létesültek Bonyhádon, Dunaföldváron, Faddon és Szekszárdon. A megye első ispotálya a 19. század elején jött létre Keller Jakab, Tolna első diplomás orvosának adományából. A Ferenc császárról elnevezett kórházban 44 ágy fogadta az ápolásra szoruló betegeket. Balassa János Traiber József Tormay Károly Dr. Keller Jakab Udalrik 1769-1803 Dr. Babits Mihály 1817-1830 Dr. Tormay (Krenmüller) Károly 1842-1848 Tolna megye kinevezett főorvosai: Dr. Mosetig András Dr. Havas Ignác Dr. Traiber József 1803-1817 1830-1842 1848-1857 Az egészségügy személyi feltételei a 19. század első felében sokat javultak, 1847-ben már 17 orvos, 28 sebész, 10 gyógyszertár tevékenykedett a megyében, s ennek bázisán kezdődött meg a körorvosi rendszer kiépítése. 106 A pesti egyetem