Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

Újjáépítés és ko -dáció Ezek készítése és forgalmazása Magyarországon főleg a kegyhelyek és ferences (szerzetes) templomok körében volt általános, nagyjából az első világháborúig. A viasz fogadalmi tárgyak öntésével a mézeskalácsosok foglalkoztak, s többnyire ők maguk vagy a templomszolgák, illetve a szerzetesek forgalmazták őket. Akinek a lába fájt, az láb formájú, akinek a szeme, az szem formájú, akinek a tehene volt beteg, az tehén formájú fogadalmi tárgyakat vásárolt és helyezett el bizonyos imádságok kíséretében a búcsújáróhely oltárán vagy az oltár közelében. A fogadalmi tárgyakat azután hazavitték a beteg állathoz, a küszöb alá ásták. Elhelyezéséhez az a hiedelem fűződött, hogy az a beteg testrész vagy állat, amelyet a fogadalmi tárgy ábrázol, meggyógyul, vagy például az olyan asszonynak, aki viaszból készült pólyásbabát áldoz fel, gyermeke születik. Rontáselhárító mágikus tárgyként is használták őket. Egy része a templomban maradt, ezekből általában gyertyákat öntöttek. A türelemüveg szűk nyakú üvegpalackban elhelyezett, fából vagy csontból faragott ábrázolás. Nevezték türelempalacknak és türelemmunkának is. Vagy az üveg belsejében állították és ragasztották össze apró elemekből, csipesz, fapálcika és drótkampó segítségével, vagy az előre egybeszerkesztett építmény volt összecsukható, és az üvegbe csúsztatás után fonal segítségével volt szétnyitható. Témái változatosak, gyakran egyházi, bibliai jeleneteket ábrázoltak, például miniatűr golgotát. A 18. század közepére kiépült az egyházközségeknek és elemi iskoláknak a helyi közösségek által fenntartott hálózata. A falvak vezetői többkevesebb sikerrel igyekeztek iskolalátogatásra szorítani a 6-12 év közötti gyermekeket. A falusi iskolákban a legalapvetőbb ismereteket sajátíthatták el a tanulók: írást, olvasást, számolást, énekelést, valamint a hit alapjait. Az emberek nagy része azonban felnőtt korára azt a keveset is elfelejtette, amit tanult; jó részük írástudatlan maradt. A 18-19. század fordulójára a nagyobb mezővárosokban a gyermekek taníttatására ún. normális iskolák létesültek, amelyek lehetővé tették tanulmányaik folytatását valamely középiskolában. Tolna megyében a református, illetve evangélikus kisebbség hozott létre a 19. század elején algimnáziumot Gyönkön, illetve Sárszentlőrincen. A római katolikus többség nem rendelkezett saját középiskolával. 105 Türelemüveg