Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)
Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció
Újjáépítés és konszo lidáció A kocsmákban használt űrmértékek a köböl, akó, pint, meszely és icce. Ezeknek megfelelően készültek az ivóedények, amelyek jórészt cserép kan csók voltak. Mind a mázatlan vászonkancsókat, mind a mázas kancsókat használták. A cserépedényeken kívül különböző nagyságú üvegeket, karafinákat (hosszú nyakú üvegkancsó, amelyben a bort az asztalra tették) és fakupákat, vastag üveg- és fémpoharakat is tartottak. A kocsmákban, csapszékekben faggyúgyertyával, mécsesekkel világítottak. Az állandó hadsereg felállítása (1715) után kialakult mulatozással és tánccal egybekötött toborzás volt a verbuválás. A szabad toborzás különösen a huszárezredek számára volt eredményes, olyannyira, hogy katonafogásra alig volt szükségük. A vásárokon, sokadalmokon zajló katonatoborzás egyik formája a kocsmai mulatozás és a tánc sajátos formája a verbunkos volt. A katonaságra való elkötelezettség formulái, szokásai: a verbung-borból való ivás és a felcsapást jelentő kézadás volt. A népi vallásosság viselkedési- és erkölcsi normákkal szolgált, az egyént élete fordulópontjain és válsághelyzeteken ünnepélyes szertartásokkal segítette át. Előírásokkal és tilalmakkal szabályozta a munka és a pihenés ritmusát is: ünnepnapokon és vasárnapokon például tiltott volt a munkavégzés. A céhekbe tömörült iparosok jelentős helyet töltöttek be az egyházi életben. Zászlóikat többnyire a templomban őrizték, együtt vettek részt a körmenetekben. A céh minden tagját kötelezték a vasárnapi istentiszteleteken való megjelenésre. A falusi és mezővárosi emberekhez a Biblia, az imakönyvek, a falra akasztható színes szentképek a vásárok és a búcsúk alkalmával jutottakéi. A fogadalmi tárgyak (offerek) a különleges pártfogásukról, csodás meghallgatásaikról nevezetes szentek oltárainál a segítség megnyerése érdekében vagy hálából elhelyezett tárgyak. Lehetett ez értéktárgy pénz, ékszer, kegyszer (mint például gyertya) vagy egyéb szimbolikus tárgy. A nép körében azonban az ún. identifikációs fogadalmi tárgyak voltak a legkedveltebbek, melyek a betegségben szenvedő állatot, a beteg testrészt vagy belső szervet ábrázolják, vagy jelképezik, néha magát a bajba jutott fogadalomtevőt. Viaszból készült fogadalmi tárgyak
