Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

A falvak, városok belterületén épült borkimérő helyek voltak a kocsmák, általában egy fedél alatt a kocsmáros lakásával. A kocsmák semmiben sem különböztek a szoba-konyhás, szoba-konyhás-kamrás falusi házaktól, (előfordult, hogy külön ivószobával sem rendelkeztek). Építőanyaguk, tüzelőberendezésük is a táj népi építészetére volt jellemző. A kocsmák az ivóhelyiségen kívül a kocsmáros lakóhelyiségeiből álltak, s az épület egy része alatt borospince húzódott. Az ivónak rendszerint az utcáról nyílt a bejárata, amely saroktelek esetén gyakran a sarokra került. Az ivószoba felszereléséhez tartozott egy hosszú, kecskelábú asztal, hozzávaló támla nélküli lócákkal vagy padokkal, almárium, amelyben az ivóedényeket tartották. A bormérő asztalt lécekből álló rács, a kármentő kerítette el az egyik sarokban. Itt tartották a törékeny holmit, a mérés alatt levő bort, s ha dulakodás támadt a kocsmában, a kocsmáros ide menekült, magára húzva a kármentő ajtaját. Innen nyílta bejárása konyhába is. Toborzás