Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)
Zalai-Gaál István: A praehistoricus korszak rideg köde (Wosinsky Mór neolitkutatásainak mai aktualitásai)
*Q S? 0 is egyben, 8 edényt tartalmazott. A kőbaltás- (ékes-, vésős) temetkezések rangsora abban nyilvánul meg, hogy négyben (200, 210, 214, 225) fordul elő hasított kőeszköz is kerámiával - a 214. sír hét edényt tartalmazott —, s három továbbiban (226a, 228, 229) csak kőbalta (ék, véső) került elő kerámiával, utóbbiban pedig kagylógyöngyök is voltak . Ekszerleleteivel, Spondyluskoronggal, kagylógyönggyel és három edénnyel a 221. temetkezés a legkiemelkedőbb a temetőben. Az alábbi diagram a két lengyeli sírcsoport közötti különbségeket ábrázolja az említett leletcsoport-kategóriák („gazdagság", hierarchia) szerint: 3. diagram. A sírok „gazdagság" (leletspektrumok) szerinti megoszlása a lengyeli első és második sírcsoportban. A temetőelemzések alapján a lengyeli kultúra dél-dunántúli populációi esetében is feltételezhető, hogy a törzset alkotó klánok és gensek között voltak olyanok is, amelyeknek különleges jelentősége volt, s egyes vezető személyek kiemelkedő vallási vonatkozású tekintéllyel is rendelkezhettek. Az is valószínűnek tartható, hogy a törzset alkotó kisebb közösségek vallási vonatkozásban kapcsolatban állhattak egymással, amennyiben részt vettek közös szertartásokban (melyeket pl. a körsáncokon belül végezhettek bizonyos rendszerességgel). 146 Végül azt is feltételezhetjük, hogy a törzset alkotó nemzetségek, klánok, gensek tagjai egymással házasodtak. Amint láttuk, a lengyeli kultúra temetőiben, s magán a lengyeli sáncon is számos lelet és jelenség tükrözi az egyének közösségben betöltött szerepét, elfoglalt helyzetét. Tény, hogy e temetőkben megtalálhatók a különösen gazdagon ellátott személyek sírjai, melyek kisebbségben vannak a jelentéktelenül vagy „melléklet nélkül" eltemetettekkel szemben. A különösen gazdagon ellátott halottak között a férfiak képviseltetik magukat a legnagyobb arányban. A fokozódó differenciálódás jelei már a lengyeli kultúrát megelőző nyugati vonaldíszes kerámia temetőiben is megmutatkoznak, amennyiben a jelentősebb leletekkel ellátott sírok egy szűkebb területen egymás mellett feküdtek, míg tőlük távolabb olyan temetkezések helyezkedtek el egy többé-kevésbé nagyobb területen szóródva, melyekben nem, vagy alig voltak sírleletek. 147 Ez a jelenség a lengyeli kultúra dél-dunántúli temetőiben még markánsabban nyilvánul meg: A dél-dunántúli temetőkben 146 ZALAI-GAÁL 1989; 1990. 147 KAHLKE 1954, 133; REDLICH 1966, 14.
