Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Zalai-Gaál István: A praehistoricus korszak rideg köde (Wosinsky Mór neolitkutatásainak mai aktualitásai)

-^ 61 sp„megmunkált vadkanagy araf\ 44 „átfúrt agancss%ers%ámot'\ 6 agancsból készült „s^úróes^kö^t", 9 „agancsnyelet" és 64 más eszközfajtát különböztetett meg a leletanyagban.

123 „A csont ép úgy mint a% agancs, igen előnyösen feldolgozható anyagot nyújtott s a mellett igen könnyen is jutottak ahhoz s ez teszi érthetővé, hogy oly nagy mennyiségben dolgozták fel."

124 Wosinsky korát megelőzve tanulmányozta és határozta meg a tárgyak készítési technikáját, nemcsak a kő-, hanem a csont- és agancseszközök esetében is: yt

A faragási nyomok határozottan az} mutatják, hogy nagyon sok darab kőpengével lett faragva... A fűrészelést illetőleg meg kell említenem, hogy feltűnő sok a fűrés^elési nyom s mind a mellett egyetlen egy igazi fűrészt sem találtunk... Ilyen közönséges pengéket használtak tehát Lengyelen is első sorban a fűrészelésre...."

125 Különösen fontos lelet a 27 „nagy lyukkal átfúrt erős agancseszköz", melyek „kalapácsok, kőbalta befogadására szánt tokok (12-13. kép), és végre az átfúráson kívül rézsútos lapra csiszolt eszközök" voltak. Az ún. „agancsfejszékről" megállapítja: „Lehetséges azonban, hogy az eszközök talán védőfegyver gyanánt is használtattak s ez esetben van értelme a nyéllel párhuzamosan vonuló élnek is".

126 A közép-európai neolitikus emberek viseletére csak nagyon kevés fennmaradt sírlelet, néhány ábrázolás alapján következtethetünk, állatbőrből és szövetből készített ruházatukról csak elképzeléseink lehetnek. A régészek által ékszernek tartott tárgyaik közül csak a kőből, csontból, agyagból, tengeri és édesvízi kagylókból, csigákból, illetve nyersrézből előállított példányok maradtak meg a sírokban az elmúlt évezredek során. Ezek előfordulása is, akárcsak a kerámia és eszközökleleteké is, utalhat az eltemetettek közötti státusbeli különbségekre is, hiszen az ékszerleletek egy részének rangjelző szerepe is lehetett, miközben adatokat jelentenek a korabeli kereskedelmi viszonyokra, a kisebb-nagyobb területek közötti kapcsolatokra is. A dél-dunántúli lengyeli neolitikus ékszerek készítésére használt tengeri kagylók (Dentalium, Spondylus) és 13. kép: Agancsfejszetok a lengyeli temetőből. 123 WOSINSKY 1888-1891, 123-132; 1893b. WOSINSKY 1893b, 118. U. o. U. o. 124.