Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Zalai-Gaál István: A praehistoricus korszak rideg köde (Wosinsky Mór neolitkutatásainak mai aktualitásai)

nyersréz eredete ma is a tudományos kutatások tárgyát képezi. A távolról őskori cserekereskedelem révén „importált", ritka és drága réz pótlására a Dél-Dunántúlon gyakran használtak malachitot vagy azuritot, amint azt az utóbbi évek vizsgálatai kimutatták:

127 „A lengyeli őslakokban is — daczára, hogy ékszerekre alkalmas anyaggal nem igen rendelkeztek s annak feldolgozására kevés segédeszközzel bírtak — a hiúság gyarlósága s a szép iránt érzék elég találó volt a lehetőségekhez képest változatos ékszerek előállítására. Az agyag, csiga és kagyló valamint a vadkan-agyar volt itt az ékszerekre leggyakrabban felhasznált anyag... A lengyeli zsugorítva fekvő halottaknak egyik kedvenc ékszere a Dentalium volt... E dentalium csigák közptt váltakozva apró rézgyöngyök találtattak... Magánosan álló érczgyöngyök nem találtattak, hanem csakis a dentaliumok közé végy ültén... A lengyeli dentaliumok szakszerű megvizsgálása az} bizonyította: hogy kétféle faj van itt képviselve.... Mindkét faj még manap is él és pedig az egyik a Középtenger partjain — írja Wosinsky. '

n28 „A dentaliumokon kívül még az óriási kagylók szolgáltattak a lengyeli telep ősnépének jó anyagot kedvencz ékszereik előállítására."

129 Wosinsky összesen 957 kagylóból és „Dentaliumból" készített ékszerleletet említ meg, „melyek kivétel nélkül a zsugorított csontvázak mellől kerültek elő", s különböző típusaikat táblán is bemutatja.

130 A lengyeli kultúra egyetlen ilyen ékszerleletét, Spondylus-csüngőt, a lengyeli sáncról, a második sírcsoport 221. sírjából ismerjük: „a nyak táján, egy fossilis kagylóbélből faragott, kissé homorú s közepén két piciny lyukkal átfúrt korong feküdt.'™ Akárcsak a többi tárgyalt leletfajtánál, így az ékszerleletek előfordulása is nagy eltéréseket mutat a dél-dunántúli neolitikus sírcsoportok, temetők esetében. A lengyeli első sírcsoport az egész Dél-Dunántúlon kitűnik az ékszer/viseleti leletes sírok szokatlanul magas arányával: a temetkezések majdnem felében talált Wosinsky ilyen tárgyakat. Hét temetkezésben Spondylus- és rézgyöngy közös előfordulása is megfigyelhető: a 100. sír pl. 22 Spondylus-, 65 Dentalium- és 26 réz- vagy malachitgyöngyből álló együttest tartalmazott,

132 de a 146 és 147. csontvázak mellől is nagyszámú kagyló- és rézgyöngy került elő.

133 Megemlítendő a 22. sír, melyben a csontváz nyakán Spondylus-gyöngyökből és átfúrt szarvasfogakból álló nyaklánc volt:

134 A kutatás általában egyetért abban, hogy a sírokban talált szarvasfogak száma összefügghet az egyes vadászok által elejtett szarvasok számával:

135 mint ismeretes, a szarvasnak két szemfoga (grandéi) van. A lengyeli második sírcsoportban ellenben feltűnően alacsony az ékszermellékletes temetkezések aránya. Az említett Spondylus-korongot és gyöngyöt tartalmazó síron kívül megemlítendő a 227. sír Spondylus-karkötővel,

136 a 207. pedig agyarlemez-csüngővel.

137 Mindez 127 ECSEDY 1990; ZALAI-GAÁL 1996b. 128 WOSINSKY 1891b, 158-159. ,29

U.o.l59. 130 WOSINSKY 1888-1891, III, 102-103. 131 WOSINSKY 1885-1890, II, 145; 1888-1891,

1, 103. 132 WOSINSKY 1885-1890,11, 55; 1888-1891, II, 72. 133 WOSINSKY 1885-1890, II, 100; 1888-1891, II, 133. 134 WOSINSKY 1885-1890,

1, 33; 1888-1891,

1, 49. 135 MAIER 1964; DR1ESCH 1991; PAVLŰ - RULF - ZÁPOTOCKÁ 1995; ZÁPOTOCKÁ 1998, 86. 136 WOSINSKY 1885-1890, II, 150. 137 WOSINSKY 1885-1890, II, 137-138; 1888-1891, II, 181-182.