Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Zalai-Gaál István: A praehistoricus korszak rideg köde (Wosinsky Mór neolitkutatásainak mai aktualitásai)

*y 48 SP* újkori bolygatása kizártnak tekinthető. A sírmélységekre visszatérve megemlítendő, hogy a dél-dunántúli lengyeli sírok többsége, 40,7%-a (229) 30-59 cm, 23,6%-a (133) 60-89 cm 21,1%-a (119) pedig 0-29 cm mélységekben feküdt, a többi ezeknél mélyebben. A lengyeli sánc temetkezéseinek mélysége többnyire 30-89 cm közötti volt.

63 Trepanáció nyomait egyszer, a lengyeli 35. sírban említi meg Wosinsky: „... Egy gyermeknek sírja ... Megvizsgálva a koponyarészeket, azpk egyikén lékelést (trepanatio) találtam. E% operatiot még a gyermek életében alkalmazták s túl is élte az/...".

64 Több esetben tételezhető fel a végtagcsonkítás szokásának megléte is a lengyeli népességnél. így a lengyeli sánc 180, 194, 197 és 231. sírjaiban a lábcsontok hiányoztak.

65 Meg kell említeni, hogy Wosinsky nem figyelt meg sírgödröket a lengyeli sáncon, ennek ellenére kizártnak tartotta, hogy a halottakat a csupasz földön helyezték volna el:

66 „Én legalább a legtöbb esetben csak nagyon csekély mélységben találtam a zsugorított csontvázakat s Lengyelen a zsugorítva fekvőknek mindkét sírmezejében constatáltam a tulajdonképpeni sírgödörnek hiányát.

,Kfl A dél-dunántúli sírgödrök formája a megfigyelt esetekben ovális, többnyire akkora a méretük, hogy a zsugorított emberi test a mellékletekkel együtt éppen elfért bennük. Annak a jelenségnek az okai pedig, hogy a lengyeli kultúra sírgödreit legtöbbször nem észlelték és dokumentálták a feltárások során még a későbbiekben sem, az ásatási technika hiányosságai mellett elsősorban a lösztalaj változásaival magyarázhatók. Ezt a geológiai folyamatot J. Schalich írta le a nyugati vonaldíszes kerámia Niedermerz-i temetőjében végzett vizsgálatai alapján,

68 megállapításai érvényesek a lengyeli kultúra löszvidékeken található temetőire is: ,^4.^ eredetileg kiásott sírgödrök ma már alig azonosíthatók. Ezek, és a gödrök kitöltése ugyanis részesei voltak a neolitikum óta tartó általános talajváltozásoknak. A temetkezésekre ma már csak a sírgödrök legalsó szintje utal. A neolitikus sírokban a talajváltozási folyamatok a gödrök kiásása után megtörtek, de a temetés után tovább folytatódtak, úgy, hogy a sírgödrök széle és alja idővel teljesen elmosódott. Ugyanígy elmosódott a sírok kitöltése is".

69 Wosinskynak feltűnt, hogy a Lengyelen kutatott két sírcsoportban eltérő temetkezési szokások nyilvánulnak meg a halottak irányát és helyzetét illetően: „Szoros összefüggésnek kell lenni a zsugorított helyzetnek különféle változatai köpött... Mind a^ irányítást, mind a ... fekvő helyzetet egy-ugyanazpn telepen vagy ugyanazon tribusnál szigorúan megtarthatták, de: ugyanazon népfaj más-más vidéken a szertartásnak lényegtelenebb részét a helyi körülményekhez^ viszonyította... ".

70 Ha a főirányokat eltéréseikkel együtt külön-külön vizsgáljuk a jobb- és baloldali fekvésű csontvázak összefüggéseiben, akkor összesen 16-féle testhelyzettel (irány/fekvés) számolhatunk (az első égtáj mindig a fej irányára utal): 42,8%-kal (239) kiemelkedik közülük a K-Ny-i orientáció M ZALAI-GAÁL 2001a, 71-72; 2003, 31-32. 64 WOSINSKY 1885-1890,1, 44-45. 65 WOSINSKY 1885-1890, II, 125, 132-133, 132, 151-152. 66 WOSINSKY 1889a, 154. 67 WOSINSKY 1896,1.58. 68 SCHALICH 1983, 49-53. w

U.o.,51. 70 WOSINSKY 1896,

1. 59-60.