Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Zalai-Gaál István: A praehistoricus korszak rideg köde (Wosinsky Mór neolitkutatásainak mai aktualitásai)

•^ 4 A másik problémát az jelenti, hogy a Lengyelen feltárt sírokról nem készültek pontos felvételek, s hiányoznak az összesítő térképek is; igaz, az ásatások részletes térképezése a múlt század végén még nem tartozott az általánosan elterjedt régészeti munkamódszerek közé. Ugyanakkor a megmaradt kerámia- és eszközleletek többségénél ma már a síronkénti azonosítás sem lehetséges, ami a társadalomrégészeti kérdések elemzése során okoz nehézségeket. Amint láttuk, Wosinsky a lengyeli sáncon feltárt neolitikus temetkezések és az azokban előkerült leletek értékelésével foglalkozott legbehatóbban. Az elmúlt években feldolgoztuk a DélDunántúl területén előkerült összes lengyeli korú, vagyis késő újkőkori sír, sírcsoport és temető kronológiai és szociálarchaeológiai feldolgozását az összehasonlító régészeti módszer, statisztikai és szeriációs módszerek alkalmazásával,

45 s e munka során tapasztalhattuk, hogy Wosinsky kutatási eredményeinek és megállapításainak többsége sok esetben ma — száz év elmúltával — is aktuálisnak tekinthető. Ez pedig kevés ősrégészről mondható el, hiszen kutatási eredményeink az egyre modernebb és új módszerek alkalmazásának következtében gyakran módosulnak vagy éppen teljesen megváltoznak, megállapításaink pedig húsz-harmincéves időtávlatban akár el is avulhatnak. Wosinsky különösen nagy figyelmet szentelt a lengyeli sáncon megfigyelt neolitikus temetkezési szokásoknak, elsősorban a zsugorított testhelyzet elterjedésének.

46 Ezt a kérdéskört legrészletesebben az 1891-ben Párizsban tartott Katolikus Nemzetközi Tudományos Kongresszuson (Congres Scientifique International des Catholiques) felolvasott előadásában tárgyalta.

47 A kor színvonalán felül álló szakirodalmi ismereteire utal az a tény, hogy e munkájában 97 őskori lelőhelyet említ meg és taglal részletesen 14 akkori európai országból (Franciaország: 12, Belgium: 4, Anglia: 6, Olaszország: 3, Svájc: 5, német területek: 16, Magyarország: 4, Ausztria, Csehország és Szilézia: 28, Lengyelország: 4, Oroszország: 2, Bulgária: 1, Görögország: 2), valamint „Ázsiából" (Kaukázus, India, Kína).

48 Német nyelven kiadott háromkötetes művében az általa vizsgált lelőhelyek köre már jelentősen kibővült.

49 E leletek és lelőhelyek többsége — mai tudásunk szerint — ugyan semmiféle kapcsolatban sem áll a késő neolitikus lengyeli kultúrával, de a felsorolt adatok rendkívüli szakirodalmi tájékozottságát bizonyítják. Wosinsky, amint az a 19. században, de gyakran még a 20. században is gyakorlat volt az ősrégészeti párhuzamok keresése során, etnológiai párhuzamok sorát is megemlíti Auszráliából, Afrikából és Amerikából. 50 Ugyan a Kr. e. élt népekről rendelkezésre álló ismereteket elsősorban a görög és római időkből fennmaradt írásos emlékeknek köszönheti a tudomány, de meg kell jegyezni, hogy már ezek az antik híradások is szervezett csoportokról szólnak, melyek nyelvükben, vallásukban, életmódjukban, megjelenésükben is különböztek a szemlélődőktől. A másik forráscsoportot a 45 ZALAI-GAÁL 2001a. 46 WOSINSKY 1885; 1886; 1889a; 1889b; 1889c; 1888-1891 III; 1891c; 1896. 47 „Nincs minden tanulság nélkül Wosinszky állítólagos részvétele az 1889. augusztus 18-27. között rendezett párizsi régészeti világkongresszuson.... A legegyszerűbb tehát arra következtetni, hogy W

/

osinszky Párizs és Bécs kó'zptt az utóbbi mellett döntött. " A kérdéssel Makkay János foglalkozik részletesen (MAKK/W 1999, 99-100). 4S WOSINSKY 1891c, 7-22." 49 WOSINSKY 1888-1891, III, 50-75. 50 WOSINSKY 1891c, 22-25.