Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Zalai-Gaál István: A praehistoricus korszak rideg köde (Wosinsky Mór neolitkutatásainak mai aktualitásai)

•^ 41 &> (vagyis már élelemtermelő életmódot folytató) kultúráját, melyet a névadó lelőhely után lengyeli kultúrának nevez a szakirodalom: Ma „egést^ Európa őstörténetének egyik, ha nem a legbonyolultabb kérdése a kései neolithikum nagy kulturális térségének, a festett kerámiák világának a származása, csoportosulása és kapcsolatai. Ez/ a kerámiaművességet különböző ősi művelődések alkotják, Magyarországon, Szlovákiában és Lengyelországban a lengyeli kultúrának hívják, Csehországban és Ausztriában helyi nevei vannak: morva festett kerámia, illetve középső neolithikus festett kerámia. A Visztulától keletre a Kárpátok közelében, Romániában és Moldáviában Cucuteni művelődés a neve, tovább keletre, ukrán földön pedig Tripolje" — írja Makkay János.

8 A lengyeli kultúra — mai tudásunk szerint — közös alapokon létrejött helyi csoportok tágas komplexumának tekinthető, mely a Kr. e. 5. évezredben élt Közép- és Délkelet-Európa területén, s döntő hatással bírt az azt követő rézkori kultúrák kialakulására még NyugatEurópában is. E kultúra kutatása a lengyeli ásatásokkal egyidőben kezdődött el a szomszédos országokban is. Az ásató Wosinsky, a tipológus morva J. Palliardi

10 és a nagy területben gondolkodó M. Hoernes

11 már korán felismerték a később „lengyelinek" nevezett kultúra önállóságát, relatívkronológiai helyzetét és elterjedését lényegében helyesen megállapítva. E. Ruttkay szerint „a kultúra elnevezése valószínűleg 0. Menghinre vezethető vissza",

12 de J. Schraníl is ezt az elnevezést javasolta 1928-ban.

13 Menghin már 1921-ben használta a „lengyeli típus" elnevezést („Kulturgruppe der bemalten Keramik vom Lengyeltypus"):

u Hoernes is úgy vélte, hogy „a Tolna megyei Lengyel, a hely, ahol a festett kerámia először vált széles körben ismertté, joggal 3b kép: Kilátás a lengyeli sáncról a Lengyelt és Kurdot összekötő útra Wosinsky idején. MAKKAY 1999, 81-82. WOSINSKY 1885-1890, IV. tábla. PALLIARDI 1903; 1914. HOERNES 1893; 1915; 1925. RUTTKAY 1979,5. SCHRANÍL 1928, 50. MENGHIN 1921.