Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)
Zalai-Gaál István: A praehistoricus korszak rideg köde (Wosinsky Mór neolitkutatásainak mai aktualitásai)
*y 42 s?tarthat igényt arra, hogy a% egés\ csoportnak nevet adjon. ' n5 Megemlítendő, hogy E. Friedel, aki 1874-ben megalapította a berlini Märkisches Provinzialmuseumot, Wosinsky 1888-as, németül írt könyvét megelőzően, már 1887. május 21.-én keltezett levelében tájékoztatta R. Virchow-t a lengyeli sáncon tett látogatásáról és tapasztalatairól. 16 1889 augusztusában egy nemzetközi kutatócsoport (R. Virchow, M. Bartels, O. Tischler, Grempler, Heger, Much, J. Ranke) is meglátogatta az ásatásokat, tanulmányozva az előkerült leleteket a lengyeli Apponyi-kastélyban. 17 Tudománytörténeti érdekesség, hogy a 19. század legjelentősebb német régészének és antropológusának, Rudolf Virchownak, Werner Siemens, a kor legnagyobb feltalálója mutatta be Wosinsky Mórt. 18 Hogy mennyire lelkesítették a sáncon előkerült új kőkori leletek Wosinskyt, az következő soraiból is kitűnik: „Meglepett, sőt mondhatom pillanatnyira és pedig elég alaptalanul elkedvetlenített a második évi ásatásunk eredménye, midőn a%on év ős^én bronzok kerültek napfényre."^ Természetesen a későbbi korok leletanyagával sem bánt mostohán, éppoly szakszerűen feldolgozta és közölte őket, mint a neolitikus leleteket. Mielőtt rátérnénk Wosinsky sok tekintetben ma is aktuálisnak tartható kutatási eredményeinek ismertetésére, kizárólag publikációi alapján, megemlítjük topográfiai tevékenységét is: 1896-os könyvében 74 olyan tolnai helységet, illetve lelőhelyet sorol fel, ahol szerinte újkőkori leletek, telep- és temetőmaradványok kerültek elő. 20 E lelőhelyek közül több ma már a nemzetközi szakirodalomban is jól ismert a későbbi terepbejárások és ásatások eredményeként (MórágyTűzkődomb, 21 Mucsfa, 22 Tevel, 23 Kölesd, 24 stb). A Wosinsky által „felfedezett" lengyeli kultúra magyarországi lelőhelyeinek száma ma már 300-ra tehető, 25 amiből 140 a Dunántúlon került elő. 26 A Délkelet-Dunántúl földrajzilag zárt területéről (Tolna és Baranya megyékből) 112 lengyeli 15 HOERNES1925,785. 16 „Der erste unserer Freunde, welcher An Ort und Stelle Kenntniss von den neuen Entdeckungen nahm, war Hr. Friedel" (VIRCHOW 1890, 98; ANDREE 1976, 102); A magyar nyelvű változat első kötete (Leletek a lengyeli őskori telepről. I.) ellenben már 1885-ben megjelent. 17 VIRCHOW 1890, 97. 18 „Schon vor einigen Jahren hatte mir Herr Werner Siemens den Pfarrer Wosinsky zugeführt, und ich hatte von demselben mit größtem Interesse eine Schilderung der von ihm im südlichen Ungarn vorgenommenen Untersuchungen, namentlich der Ausgrabungen in der sogenannten „Türkenschan^e" von Lengyel, entgegengenommen" (VIRCHOW 1890, 97). 19 WOSINSKY 1885, 392. 20 WOSINSKY 1896, 1, 172-203. 21 „In der Feuerstein-Acker' genannten Flur der Gemeinde Mórágy ... wurden Feuersteine ... stein zeitliche Gefäßbruchstücke auf großer Fläche gesammelt. Diese Flur erhielt ihre Benennung nach den auf der gepflügten Oberfläche vorkommenden unzähligen Silexen, und dieser Name brachte mich darauf, eine große stein^eitliche Siedlung entdeckt %u haben. " Egy próbaásatás során több helyen ist talált „kemencéket", melyekben égett agyagdarabok, állatcsontok, silcxleletek és vörös festéssel díszített edénytöredékek kerültek elő (WOSINSKY 1896, I, 189-190). 22 ZALAI-GAÁL 1996a, 58., Abb. 8. 6., Abb. 12-15; 1998, 63-64., Abb. 24; 2000, 9., Abb. Abb. 4., Abb. 8. 23 ZALAI-GAÁL 1982, 14-15., Abb. 9. 1-5; 1998, 64., Abb. 22. 24 ZALAI-GAÁL 1982, IL, Abb. 10. 8-9. 25 KALICZ 1985, 14. 26 ZALAI-GAÁL 1982, 28 (Az ismert lelőhelyek száma 1982-óta jelentősen növekedett).
