Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)
Balázs Kovács Sándor: Wosinsky Mór néprajzi gyűjtő és feldolgozó tevékenysége
^149^ Hasonló szellemben, a felgyorsult változásokra figyelmeztetve („...bizony fiatal korunkban a nép sok oly szokással bírt, melyek ma már kihaltak, vagy kihalófélben vannak...') fogalmazódott néhány hónappal korábban a „néprajzi osztály" céljait részletező röplapon és a helyi újságokban közzétett felhívás, mely a gyűjtendő tárgyak körét és a múzeumba kerülés lehetséges módjait így ismertette: „Legyenek azpn, hogy minden oly régi eszköz}, mely a népéletre (halász-, pásztorélet stb.) vonatkozik, s melyeket a modern kultúra lassan-lassan a használatból már kiszorít, összegyűjtsék s a múzeumba juttassák. Hassanak oda, hogy a népnél mégfeltalálható régi faragott, festett vagy betét munkájú szebb bútordarabok vagy régi hímzések vagy végre a régibb népviseletnek eredetibb darabjai örök megőrzés czéljából a múzeumnak ajándékoztassanak, vagy hogyha ez nem sikerülne, legalább azpk létéről lajtrom készíttessék s a múzeum igazgatóságának beküldessék, hogy azpk, ha a múzeum pénzyiszpnyai megengedik, vétel útján beszereztessenek. Talán vállalkoznak egyes községek társadalmi úton való adakozás folytán arra, hogy saját népviseleteikből, legyen ez akár magyar, német vagy rácz egy-egy férfi és női viseletet a múzeumnak ajándékozzanak. ' Ez utóbbi ötlet gyors realizálását célozta - erről a kezdeményezésről egyébként a Néprajzi Értesítőben is beszámolt Kovách Aladár 14 , - hogy a megyei alispán aláírásával „a jellegzetesebb népviselettel bíró községekhez" külön felhívást is küldtek, felkérvén az elöljáróságokat: vállalják „egy-egy modell ßlruházasát." 1 '' A központi járás főszolgabírójának bejelentését ismertető újságcikk Mözs, Tolna, Sióagárd és Sárpilis 16 kedvező határozatát méltatva a sárközi községek (Öcsény, Decs 1 , Kovách Aladár a néprajzi osztály őre, majd a szekszárdi múzeum igazgatója, kezdetektől Wosinsky segítője és munkatársa. (Miklósi M. Ödön festménye. A család tulajdonában.) 13 Tolnavármegye 1898. március 6., Tolnamegyei Közlöny 1898. március 6. 14 KOVÁCH 1904. 148. 15 „...hogy a néprajzi osztályt is létesíthesse, felhívást bocsátott ki a községek elöljáróihoz lelkészeihez tanítóihoz hogy gyűjtsék össze azpkata tárgyakat, melyek a néprajzi osztály keretébe vágnak. De a fölhívás eredménytelen volt. Mosta közoktatási miniszterhezfordult segélyért, s kapott is néhány szp\ koronát, a mennyi elégséges a néprajzi osztály megteremtéséhez Majd népviseletek ajándékozására szólított fel egyeseket és községeket nem minden eredmény nélkül. A felöltöztetendő költséges babák vásárlása helyett Kammerer Ernő' közbenjárása folytán a honvédelmi minisztériumtól az 1896-i országos kiállítás számára készült alakokbóltizenhetet kapott ajándékba. A Nemzeti Múzeum néprajzi osztályát is megkereste, s innét az, ausztráliai szigetcsoportról származó 72 darabból álló néprajzi gyűjteményt ajándékozták, az Új-Guineában működő Biró IMJOS gyűjteményéből pedig 42 darabot szerzett be kedvezményes áron. " — HAUGH 1902b. 7-8. - (Ezeknek a tárgyaknak egy része átvészelte a világháborúkat, és ma is a Wosinsky Mór Múzeum néprajzi gyűjteményét gazdagítja.) 16 ,, Felöli 'as tátott Tolna vármegyei múzeumi bizottságnak a község képviselő-testületéhez intézett az iránti kérelme, hogy vállalná el a község egy modellnek, egy féifi téli jellemző ruhának költséget, hogy a múzeum néprajzi osztályában községünkre jellemző ruházattal egy férfi alak beállítható legyen. A képviselő-testület lelkesülve a megpendített eszmén, készségesen hozzájárult annak megvalósításához különösen
