Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)
Balázs Kovács Sándor: Wosinsky Mór néprajzi gyűjtő és feldolgozó tevékenysége
Alsónyék s a határozatot halogató Báta) anyagi nehézségekre hivatkozó elutasítását nehezményezte. A sárközi néprajzi emlékek kiemelkedő értékeire nem először figyelmeztetve kifejtette a cikkíró, hogy „éppen a sárközi községek népviseletének bemutatása lett volna a legérdekesebb", s az itteni női viselet is „kezd veszteni eredetiségéből s a modern divat nyomai észlelhetők rajta. ' A8 A következő év februárjában, amikor a Tamásiból és Kónyiból érkezett Jellegzetes, népies női viseleteket" nyugtázta a múzeum vezetősége az újságban („a kónyii különösen díszes és értékes selyemszövetből készült'), újólag sürgette a Sárköz négy községét: „legalább közös erővelés költségen"''állítsák ki a sárközi viseletet, mert már a megye minden olyan vidékéről kaptak, ahol „kiváló női viselet van", csak a Sárközé hiányzik. 19 Társadalmi mozgalmat kezdeményeztek a céhemlékek („a régi céhek ládái, szabadalomlevelei, pecsétéi, mesterlevelei, korsói és egyéb emléktárgyai') összegyűjtésére is. Azt remélve, hogy ily módon „a megye összes céheinek még meglevő emlékei egybefognak gyűlni", az iparosokhoz szóló felhívást tettek közzé az újságban „kiknek birtokában még megvannak a céhek maradványai.. .azpkat megőrzés végett küldjék be a múzeumba. ,£0 Az iparművészeti osztály kezdeményezése volt s a „magyar stil" propagálását szolgálta az iparosokhoz szóló másik felhívás, mely „műremekeik" állandó kiállításon való bemutatására ösztönzött, hogy ezáltal „azon munkaadóknak " az érdeklődését felkeltsék „a kik keresnek ügyes, szolid czégeket."" A megye iparosaihoz címzett felhívása (melynek első fogalmazványa Wosinsky kézírásával őrződött meg, s egy bővebb változatát a helyi lap is közölte 22 ), arra bíztatta az ambiciózus és technikailag jól képzett iparosokat, hogy sikerültebb termékeiket — „műremekeiket" — küldjék be a múzeumba, ahol állandó kiállításon fogják majd bemutatni, és megrendeléseket is közvetítenek. A megye iparosainak „képzését" azzal is segítette a múzeum vezetése, hogy a kulturális kormányzást és az országos szakmúzeum támogatása révén „a műiparnak minden ágába vágó műremekeket" igyekezett megszerezni kiállítási célra, ezeket évente cserélni akarta, s így — indokolták — „a műlzlésfejlesztésére állandó alkalom nyújtatik" az érdeklődő iparosok számára. Az ízlésfejlesztés persze nem valamiféle általános esztétizáló célként fogalmazódott meg: „tartsuk szem előtt a mennyire csak lehet nemzeti irányunkat, a magyar stílt— hangsúlyozták —, alkalmazzak ezt l megfelelő' műízléssel, a hol csak lehet, s akkor áldoztunk a nemzeti eszmének a magyar ipar terén is. ,1 " 1 A helyi lap kommentálva a felhívást, egyidejűleg olyan értesülést közölt, hogy a „nemzetiirányt"érvényesítendő Wosinsky Mór „egy magyar a^ért, hogy a% utódok láthatták, hogy sárköznek férfi lakói 60-70 év előtt is csak, hogyan ruházkodtak. A kért 25forintot és a jellemfő ruhának beszerzési költségeit egyhangúlag megállapítja, mégis azzfl a megszorítással, hogy a% e c^élra szfikséglendő összeg a község pénztárából csak aratás befejeztével legyen kifizethető, minthogy a községi'pénztárgyenge állaga annak előbb leendő kifizetését nem engedi meg. "— 1898. április 24. — Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára (TMÖL) Sárpilis képviselő-testületi jegyzőkönyvek 1896-1907. 17 Nem teljesítik a múzeumi bizottság kérését egy női felső ruha kiállítására, hisz ez minimum 300 forintba kerülne, ennyit pedig nem tudnak erre a célra áldozni. — 1898. április 22. - TMÖL. Decs képviselő-testületi jegyzőkönyvek 1892-1902. l 18 Tolnavármegye 1898. május 15. 19 Tolnavármegye 1899. február 5. 20 Tolnavármegye 1898. szeptember 11. 21 Tolnavármegye 1898. február 27., Tolnamegyei Közlöny 1898. február 27. 22 Tolnamegyei Közlöny 1898. február 27. 23 Tolnavármegve 1898. február 27.
