Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Gaál Attila: Wosinsky Mór, Tolna Vármegye Museumának megálmodója és létrehozója

<*y 10 s^ A szekszárdi plébániára történt kinevezésének okirata Gróf Csáky Albin vallás és közoktatási miniszter aláírásával. 1885-ben Dániában és Svédországban járt, 1887-ben Egyiptomot, Török- és Görögországot, valamint a Szentföldet utazta be. A repülőgépek korában is imponáló nagyságrendű utazásai alkalmával szerzett tapasztalatait változatos írásaiban adta közre. Utolsó útjának emlékeit feldolgozó „Keleti utam emlékei" című könyvét már ismét Aparon, régi-új állomáshelyén fejezte be. Itt kezdte meg gyűjtéseit egy új, hatalmas vállalkozásához, a megye monográfiája régészeti részének megírásához (erre későbbiekben térünk vissza!), miközben változatlan energiával dolgozta fel a lengyeli ásatások anyagát is. Szakírói működésének ez volt talán a legtermékenyebb időszaka. 1889-ben a bécsi régészeti kongresszuson mutatta be az általa Kurd község határában kiásott 14 db etruszk cisztát; valamint a lengyeli neolitikus telepen in situ kiemelt csontvázat. Még ugyanebben az évben párizsi intézményekben tartott élénk tudományos visszhangot kiváltó előadásokat a zsugorított helyzetű őskori temetkezésről. Wosinsky a későbbiekben is törekedett arra, hogy a munkássága iránti érdeklődés ne csökkenjen. Tizenhat kisebb cikket és ismertetést írt lengyeli feltárásairól, melyek közül tizenhárom magyar, kettő francia-, és egy pedig német nyelven jelent meg. Az ismertetések nyomán a bel- és külföldi tudósok közül többen személyesen is ellátogattak Lengyelre, sőt a kutatásban is segédkeztek. így Lengyelen járt például Pulszky Ferenc, Czobor Béla, Posta Béla, Török Aurél, valamint Rudolf Wirchow würzburgi egyetemi tanár, Albert Voss Berlinből, Johannes Ranke Münchenből, illetve Luigi Pigorini Rómából. A lengyeli ásatások eredményeit 1885-ben és 1889-ben az Archeológiai Közleményekben adta közre „Leletek a lengyeli őskori telepről" című kétrészes munkájában, mely később, - 1888-ban és 1892-ben - bővített változatban „Das prähistorische Schan^werk von Lengyel" címen németül is megjelent. Időközben egyházi hivatalában is előbbre lépett Wosinsky, amikor a bonyhádi egyházkerület esperesévé nevezték ki. Ez a méltóság azonban több kellemetlenséget hozott számára mint örömet. Nem túl szerencsésen belebonyolódott ugyanis az 1892-évi képviselőválasztások idején néha már hisztérikus mértékig megélesedő egyházpolitikai küzdelmekbe. A Solymár Imre által nagy alapossággal kutatott és feldolgozott eseménysor végül is egy — múzeumunk szempontjából is - döntő fontosságú megoldáshoz vezetett, nevezetesen ekkor vetődött fel először Szekszárdra helyezésének a gondolata. Az ellenségeskedő paptársak között ugyanis lassan tarthatatlanná vált helyzete a bonyhádi kerületben, az előléptetésnek számító kinevezés viszont jó