Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)
Mráv Zsolt: „VALENTINIANUS ... IN IPSIS QADORUM TERRIS QASI ROMANO UITI IAM VINDICATIS AEDIFICARI PRAESIDIARIA CASTRA MANDAVIT.” (Amm. Marc., XXIX. 6,2) – I. Valentinianus kvád külpolitikája egy vitatott Ammianus Marcellinus szöveghely tükrében
barbaricumhoz tartozott. 16 A kifejezést Ammianus Marcellinus is ezzel a jelentéstartalommal használja. 17 A kvád föld belsejében tervezett táborépítés közvetlen előzménye és legközelebbi párhuzama Valentinianus Kr.u. 369 őszi vállalkozása, amely során parancsára egy munimentum építésébe kezdtek távol a Rajnától, in monte Piri, qui barbaricus locus est (Amm. Marc, XXVIII 2, 5) 18 . Az építkezéssel kapcsolatban Ammianus egy szóval sem említi, hogy a császár e lépésével rómainak tekintette volna az alamannok földjét, ellenben a hegy barbaricumi fekvését hangsúlyozza. 19 Ellenséges vagy szövetséges területen való erődépítés tehát nem járt együtt annak egyidejű kisajátításával. A birodalommal szomszédos törzseket szerződésekben kötelezték arra, hogy eltűrjék - sőt ha a helyőrség készletei kifogytak el is lássák - a saját területükre épült katonai objektumokat. 20 A kvád föld esetében ezért egyszerű erődépítkezésnél lényegesen többről lehetett szó, mivel a Valentinianus által kezdeményezett erődítési munkálatok önmagukban nem indokolhatták Ammianusnak a ... iam vindicatis ... megjegyzését. A kifejezés használata súlyánál és szokatlanságánál fogva - csak egyféleképpen, annak valóságalapjával magyarázható, pontosan úgy, ahogy azt Ammianus megfogalmazta. Kérdéses, hogy ezek a ... - szinte római jog szerint - már magáénak tulajdonított kvád földek ... vonatkoztathatók-e az egész kvád királyságra vagy sem. Ammianus Marcellinusnak az ifjú dux, Marcellianus elhamarkodott lépéseit bíráló - ... (ti. quadi), quos numquam temptate cupiditatis figmenta regionum suarum faciebant extorres (Amm. Marc. XXIX 6, 4) - soraiból következik, hogy kvádokat szándékoztak elűzni saját földjeikről. Ez nem jelenthet mást, minthogy ezekkel a kvád lakosaiktól megfosztott területekkel (regiones) céljuk volt: - a korábbi állapotot megváltoztatva (Amm. Marc, XXIX 6, 4) - ki akarták sajátítani, tehát magukénak vindikálták. A ... quasi Romano iuri iam vindicatis ... megjegyzés kizárólag ezekre a földekre, s ezáltal 16 CHRIST 1959, 279; WEILER 1965, 38. 17 Ld. például: „ ... eius (t.i. Suomarii regis) enitn pagi Rheni ripis ulterioribus adhaerebanf (Amm. Marc. XVIII 2, 8); „... ultraflumen aedificiispositis subradens barbaros fines." (Amm. Marc. XXVIII 2, 1); „ ... (t.i. Athanaricus) despexisse affirmantem se religione deuinctum, ne calceret solum aliquando Romanum, hacque causatione principem firmare pace in medio fiumine coegisse." (Amm. Marc. XXXI 4, 13) (vö.: DITTRICH 1984, 167-168). 18 STEMMERMAN 1940, 79-81 ;OELM ANN 1952, 96; SCHÖNBERGER 1969, ; HEUKEMES 1981, 466471. 19 Az eseménnyel kapcsolatban a mons Pirin (Heidelberg, Heiligenberg? Id.: STEMMERMAN 1940, 79-81) épült erőddel egyidőben további katonai rendeltetésű objektumokat, kikötőerődöket létesítettek az ugyancsak Valentinianus-kori Alta Ripával (SCHNURBEIN 1989) szemben Mannheim-Neckaraunál (Amm. Marc. XXVIII 2, 2-4; SCLEIERM ACHER 1942), és távolabb Ladenburgnál (Lopodunum) (HEUKEMES 1981). 20 Ilyen - a birodalom határain kívül, barbár területeken épült - erődökkel kapcsolatos szerződést említ Ammianus Marcellinus: „... iurantes conceptis ritu patrio verbis nihil inquietum acturos, sed foedera ad praestitutum usque diem, quia id nostris placuerat, cum munimento seruaturos intacto frugesque portaturos umeris, si defuisse sibi docuerint defensores.,, (Amm. Marc. XVII 1, 13). 80
