Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)
Mráv Zsolt: „VALENTINIANUS ... IN IPSIS QADORUM TERRIS QASI ROMANO UITI IAM VINDICATIS AEDIFICARI PRAESIDIARIA CASTRA MANDAVIT.” (Amm. Marc., XXIX. 6,2) – I. Valentinianus kvád külpolitikája egy vitatott Ammianus Marcellinus szöveghely tükrében
a kvád királyságnak csak egy bizonyos részére értendő, és semmi esetre sem annak teljes területére. (Valószínűtlen ugyanis, hogy a rómaiak a kvádok egész népéből extorrest csináltak volna.) A kvádok tiltakozásának az oka tehát az lehetett, hogy Valentinianus a pannóniai határvédelem hatékonyságának növelése és a tervezett erődépítkezések céljából egyoldalú lépésként földeket szakíttatott ki a kvád királyság területéből, s azokat - az ott élő lakosság kitelepítésével - római közigazgatás alá kívánta vonni. Az események értelmezése szempontjából kulcsfontosságú a kérdés: hol kell keresnünk ezeket a kisajátított területeket? A válasz erre egyértelmű: ott, ahol az erődöket felépítették és ahol a kvád-barbaricumban Valentinianus-kori katonai építőtevékenység mutatható ki. Nem dönthető el teljes bizonyossággal, hogy a praesidiaria castra kifejezés egyetlen vagy ennél több erődre vonatkozik. 21 A castra szó nyelvtanilag mindkét lehetőséget megengedi. A kifejezés esetleges többes számát nem tudták összeegyeztetni Ammianusnak mindössze egyetlen munimentumoX említő eseményleírásával. Az ellentmondás azonban feloldható. Ammianus azt írja ugyanis, hogy a praesidiaria castra építésére Valentinianus csak mandavit, megbízást adott, de azt nem, hogy a kivitelezésre sor is került. Ez mindössze egyetlen katonai létesítmény, a kvádok tiltakozását kiváltó munimentum esetében bizonyítható, amely az első - és az események alakulása folytán egyben utolsó - őrtoronynál nagyobb objektum lehetett, amelynek építési munkálatai megindultak. Régészetileg ezért mindkét esetben csak egyetlen táborméretü létesítménnyel számolhatunk. Ennek a munimentumnak kvádok területére mélyen előretolt, újonnan épített, nagyobb méretű erődítménynek kellett lennie. A kvádok érzékeny reagálását ugyanis nem indokolhatták olyan munkálatok, amelyek korábbi létesítmények felújítására, illetve újabb partmenti objektumok építésére irányultak. 22 Mócsy András szerint - mivel a Kr.u. 374-es kvád támadást megtorló expedíció az Aquincumtól ÉK-re fekvő dombvidék, s nem a kvád királyság központja ellen irányult - „könnyen lehetséges, hogy az erőd tulajdonképpen a szarmata föld megszállási rendszerének egyik láncszeme volt, és (azt) valahol a kvád21 DITTRICH 1984, 95-96; SASEL KOS 1996, 167. 12 PATSCH 1929, 10; ALFÖLDI 1942, 684; DOBIÁS 1962, 38; GARBSCH 1967, 75; DITTRICH 1984, 9192. Ammianus Marcellinus az erődök tipuselnevezéseire nem fordít figyelmet, nem a katonai terminológiának megfelelően használja azokat, hanem teljesen rendszertelenül (BORHY 1996, 224), ezért a munimentum meghatározásból messzemenő következtetések nem vonhatók le az objektum jellegére, típusára vonatkozóan. 81
