Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)
Ertel, Christine: Brigantium, Valentinianus-kori erdő a Bodeni tónál (Raetia)
megütközött a Vindelicivel. Minden valószínűség szerint már ebben az időben létezett az első kikötő. A természetes öbölnél a két patak torkolattölcsérében a római Svájc, az Alpok szorosai és a Dunai limes közötti fontos út vezetett a tó rakpartjaihoz. A kikötőtől dél felé vezető út a Cambodunumba vezető távolsági úthoz csatlakozott. Lehet, hogy az újabban talált és a már régen ismert oszloplábazatok erről a - feltehetően oszlopos utcáról - származnak (7.kép). A második században a polgárváros virágzásának ideje volt. Az úgynevezett Ölrain teraszon a Bodeni-tó felett gazdag lakóházak épültek csodálatos kilátással a tóra. A kikötő és a Cambodunum felé vezető út között második városközpont fejlődött ki. Már évtizedekkel ezelőtt építési munkák közben sokszor akadtak itt római falakra. A feltételezhető oszlopos út mellet talán fürdőhöz tartozó hypokaustum részeit fedezték fel. A nagy oszlopdobok átmérője azonban nem illik az oszlopos utca lábazataihoz. Ilyen nagy oszlopok csak diadalívhez vagy szentélyhez tartozhattak. Az antik kikötők közelében sok szentély található, például Leptis Magnában pún sacellum, a dór szentély Herkules, Liber Pater vagy Jupiter tiszteletére 14 , vagy Ostiában Liber Pater és Portumnus szentélye 15 . Az oszlopdobok nagy átmérője és a két oltár alapján úgy vélem, hogy az oszlopok legvalószínűbben monumentális kikötői szentélyhez tartozhattak (8.kép). A harmadik század végén a polgári lakosság a veszélyes helyzet miatt az „Oberstadt"-ba, a felsővárosba költözött át. Egy harmadik századból származó lakóházon kívül ott csak gyenge kerítőfalat találtak, és a nagy távolság a tótól is a hely katonai használata ellen szól. Ilyen módon elmondhatjuk, hogy az egyetlen kérdés amelyet a sok megoldatlan régészeti kérdés közül meg tudunk válszolni az, hogy pontosan hol volt a Notifia Dignitatumban említett csapat erődje. 14 BARTOCCINI 1958; SQUARCIAPINO 1966. 15 MEIGGS 1973, 162 ff; PAVOLINI 1983, 280 ff. 25
