Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)
Ertel, Christine: Brigantium, Valentinianus-kori erdő a Bodeni tónál (Raetia)
castella Irgenhausen Svájcban 9 , Schaan Liechtenstein-kisfejedelmségben 10 és Wilten 11 Ausztriában a legjobb példák erre. Az alaprajzok téglalapalakúak és szabályosak. Minden oldalon csak egy középső torony vagy kaputorony van, a saroktornyok négyzetesek. A trapéz alakú castellum Altrip 12 is jó párhuzam a Rajnánál. A limes a Rajnánál 352-ben összeomlott, Argentoratum (Straßburg) és Castrum Rauracense elpusztultak. Julianus és Valentinianus a folyó veszélyeztetett szakaszát őrtornyok sűrű láncával és a limes mögötti sáv főútját kis táborokkal újra megerősítették. A helyzet és a védelem módszerei a magyar Duna-kanyarban részben hasonlóak. Későrómai erődítményekben majdnem mindig és mindenütt legalább részben felhasználtak régebbi kőanyagot másodlagosan is. Az ehhez szükséges nagy mennyiségű követ legtöbbször vízi úton szállították. A már említett Altrip és Castrum Rauracense 13 kerítő falai éppen így újból felhasznált kövekből álltak, mint például a gorsiumi városfal. A kövek már elhagyott és elpusztult épületekből, sokszor a városon kívül fekvő síremlékekből származtak. Gyakran a másodlagosan felhasznált köveket különböző épületekből bontották ki. A köveket csak akkor szállították messziről, amikor nem volt elég kőanyag a közelben. A brigantiumi erőd estében azonban erre nem volt szükség. Emlékszünk hogy a bregenzi „C" fal tíz elég nagy oszlopdobot tartalmazott (2.kép). Átmérőjük 80 cm, a magasságuk 60 cm és 80 cm között volt. Az érintkezési felületein eredeti csaplyukakat találunk, úgyhogy az oszlopokat nem darabolták fel. Vitruvius szerint a korinthusi oszloprendben ilyen átmérővel az egész oszlop magassága 7,50 m, a toszkán rendben 5,60 m. A brigantiumi polgárvárosban sokszor a toszkán oszloprendet használták, például a főút mentén, a közfürdőben és a fórumnál. Két felirat nélküli oltár is előkerült az erőd falaiból. Egyik levélsorral díszített és megfordítva a tetején állt a farostélyon. A nagy oszlopdobok mellett egy kisebb átmérőjű oszloplábazat is napvilágra került (6.kép). Itt jegyezzük meg, hogy már korábban is találtak négy hasonló oszloplábazatot a Leutbühel-tér déli felében. A lelőhelyeket nem ismerjük pontosan, de látszik, hogy az oszlopok mint porticus részei az út szélén egy vonalban álltak. Ezeknek az oszloplábaknak a típusát a Bregenzi római polgárváros oszlopos utcáiról ismerjük. Brigantiumban csak a korai és a későrómai időben állomásozott katonaság. Krisztus előtt 15-ben Tiberius elfoglalta a Bodeni-tó vidékét és a tavon 9 MEYER 1969; SCHULTHESS 1911. 10 BECK 1957; BECK 1962. " GARBSCH 1970; MENGHIN 1985. 12 SCHLEIERMACHER-STEIN 1970. 13 BERGER 1981, 11. 24
