Vadas Ferenc (szerk.): Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (Szekszárd, 1991)

Vendel-Mohay Lajosné: Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei – 1938–941

JEGYZETEK: K: Babits Mihály Emlékház 75. 1. 42. 2 fólió, 140x220 mm, a bordigherai Hotel de Londres levélpapírja; autográf tintaírás. M: Dunatáj II. évf. 3. sz. 33-34. 1. Keltezés a tartalomból. 2. A díjak ünnepélyes kiosztása 1940. március 20-án volt. 3. Anyagi gondok miatt az Attila u. 65/B. számú házból ismét öröklakásba, a Logodi u. 31. alá költöznek. Ez volt Babits utolsó lakása. 4. Szilasi Vilmos (1889-1966) Svájcban élő filozófus és felesége, Babitsék régi barátai. 122. BABITS MIHÁLY ÉS TÖRÖK SOPHIE - ÖZV. BABITS MIHÁLYNÉNAK /Budapest, 1940. dec. 9./

1 Kedves Anyám, magam restellem és fájlalom legjobban hogy oly sokáig nem adtam életjelt. Pe= dig nagyon sokat gondoltam rád; de olyan beteg voltam az egész idő alatt, és olyan rossz lelkiállapotban hogy a levélirás szinte lehetetlenségnek tűnt föl számomra. Nem is akartam neked elpanaszkodni a sok bajommal. Az olasz útról súlyos betegen érkeztem meg. Ez az ut tul=nagy megerőltetés volt számomra, nem kellett volna vállalkoznom rá. Nemcsak maga az ut, de az ott rám háruló sok ceremónia, ünnepségek stb. Már ott beteg lettem, s egy hétig feküdtem a svájci határon (Szilasiéknál akik most ott laknak, Brissagóban). Nagynehezen ösz= szeszedtem magam annyira hogy haza tudtam jönni, de pár nap múlva már bevit= tek a János=szanatóriumba, vesemedence=gyulladással.

2 Ez nagyon utálatos betegz ség. És az állapotomat még rosszabbá tette az hogy már ez időben kezdődtek a nye= lési nehézségeim. Az ételt nem tudtam lenyelni, ugy hogy az orromon át bevezetett orrszondán kellett táplálkozni, ami a világ legkínosabb dolga. A vesemedencegyulladásból valahogy kigyógyultam, de a nyelési nehézségek megmaradtak, sőt folyton súlyosbodtak. Az orrszondát persze nem lehetett soká benntartani, s igy táplálkozásom mindig rosszabb és nehezebb lett. Az evés valósá= gos kínlódás volt számomra, nagyon lefogytam, szinte a csontig, és a gyomrom ösz= szezsugorodott az ürességtől. Ehhez járult még az a csapás is hogy az ősz elejével teljesen elvesztettem a hangomat. Most már hónapok óta egyáltalán nem tudok be= szelni, még Ilonkával és Ildikóval is csak Írásban közlekedem. Egy táblám van, ami= ről az írást azonnal le lehet törölni; evvel „beszélek". Mostanában azután annyira rosszabbodott az állapotom hogy az éhenhalástól féltettek. Ezért rábeszéltek hogy vessem alá magamat még egy műtétnek.

3 Ez a műtét épen a születésnapom előtti héten történt a Siesta=szanatóriumban. Meg= nyitották a gyomromat és egy gyomorsipolyt készítettek, egy csövet, s azóta ezen át táplálnak, befecskendezéssel. Ilonka csinálja ezt, másfélóránként, mióta a szanató= riumból hazajöttünk. Ez bizony nem valami kellemes állapot, mikor az ember se beszélni, se enni nem tud, de legalább - élek. 177