Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

hogy legkissebb kár nélkül szerültelenül mindenekben kü és bé jártokban conservalny és conservaltatny fogom a lakosokat. Caeterum praetitulatas dominationes vestras diu salvas et incolumes supervivere ac valere cupiens maneo Earundem Praetitulatarum Dominationum Vrarum Servus in Ileitis ad serviendum paratus Adamus Balogh de Bér mp. Datum Lövő, die 6-ta mensis 7-bris Ao. 1710. (Sopron vm. levélt. Acta Congregationum A. 1710.) Palocsay ekkor már nem birta a hadakozással járó sok izgalmat és fáradságot, különösen a tisztjeivel való vesződést. Kelet nélküli levelében, amely azonban egészen bizonyosan a dunántul Veszprémben, vagy Fehérmegyében Íratott, azt irja Károlyinak: „Alázatosan instálok Excel lentiád előtt, már közelget Szent Mihály napja (Szeptember 29.) mehessek által, addig elég leszen ide Brigadéros Balogh Ádám uram, annakutánna kész leszek viszsza által jönni, nyerje meg Excellentiád Felséges Urunk előtt." Palocsay paraszt ruhába öltözve át is kelt a Dunán s jelenti, hogy „betegségem — kintelenitette veszedelemre vetnem fejemet és életemet, minden lovaimat, fegyveremet, egyéb javajimat, cselédeimet ott hagyván gyalogh általjönnöm, megh akarván tartani hazámhoz és felséges Urunkhoz ugy Excellentiádhoz való igaz alázatos hűségemet." (Thaly kéziratgyűjtemény. 29. k. 348.) 1710 október 4-én Eszterházy Antal Gelsénél való táborából irja Rákóczinak: Dunántul is jöttek katonák, akik referáljá(k) hogy Borbély Gáspár és Bata nevü jó katona ember elveszett. Palocsay György uram is sokszor nagy veszedelmekben volt a hadnak eloszlására nézve. Kik is felessen lettek Labancczá. (Antal ur irása, jegyzi meg Thaly Kálmán.) Azonban a császáriak helyzete sem rózsás. A bécsi haditanács Magyarországot csak olyan mellékhadszintérnek tekinti. Gróf Heiszter Sigberthnek a haditanácshoz 1710 julius havában küldött jelentése szerint egy krajcárja sincsen még a pékek fizetésére se. (Lukinich: Szathmári béke 7. lap.) Pálffy nem boldogul Érsekújvár ostromával, örömmel jelenti ugyan már augusztus 20-án a vár meghódolását, de Beleznay János bejutása a várba, megakadályozta az átadást s a vár csak szeptember 24-én nyitja meg kapuit. Érsekújvár eleste még jobban megpecsételte a háború további sorsát, amely egyébként az 1710 januárius 22-én Romhány és Vadkert között vivott ütközettel is eldöntöttnek volt tekinthető. (Lukinich: A szatmári béke története. 3. 1.) Balogh Ádám minden további segítségtől elzáratva, teljesen magára maradt.. Október 3-án Lindenheimi Locher tábornok jelenti a császárnak, hogy Balogh Ádámot Schilling ezredes ismét megverte. Övei közül sokat felkoncoltak. Kevés elmenekült. Baloghot, mint nyomorultat futni engedték,* (elbo* Balogh Ádám „futni engedése" rejtélyes, vagy legalább nem teljesen tisztázott dolog. Thaly Kálmán kéziratgyüjteményében (Nemzeti Muzeumi Könyvtár 93. sz.) idézi Kolinovitsot (Historiarum etc. Libri XII. 933. lap 1711. évnél), aki Balogh Ádám szekszárdi elfogatásáról s 1704. évi labancsági igérkezéséről mit sem tud. Kolinovits szerint: „Balogh 1710 októberben Schillingtől üldöztetve 100 kurucával Esztergomba bemenvén, ott labanccá lett volna" s most szerinte „ismét Rákóczihoz akart átpártolni." Thaly Kolinovits nem jó értesülésének tudja be ezt és hogy mindenáron okokat keresett az 1711-ben, februán 6-án Balogh Ádámon végrehajtott halálos Ítélet kimagyarázásához, amikor ezeket irja: Február 6-án Balogh Ádám, aki egyszer már a császáriakhoz állt, mégis vagy előző kilépése (visszapártolása ?) büntetéseül, vagy azért, mert ismét Rákóczihoz akart átpártolni, vagy azért, mert esküje megszegése után a Nemezis kényszeritette (siettette) ezt, Pesten lefejeztetik, vagy mások szerint felakasztatik." (Thaly kéziratgyűjtemény.) 61