Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

A lezajlott Rákóczi-ünnepségek glóriás fénybe vonták a száműzetésben meghalt nagy fejedelem kimagasló alakját. Budapest egyik legszebb terén ott pompázik már hatalmas lovasszobra s kétszeri honvesztés után, most már reméljük — véglegesen, újra hazai föld, a pompás kassai dóm fogadta be drága hamvait. Mindez azonban csak dadogó beszéde az ő általa kiérdemelt magyar hálának és elismerésnek. Rákóczi puritán önzetlensége, hazájáért mindenét feláldozni tudó készsége, az egész világot beragyogó példája az igazi honszeretetnek. Megilleti tehát őt minden kivételes tisztelet. Ha azonban tárgyilagosan igazságosak akarunk lenni, anélkül, hogy ezáltal kegyeletet sértenénk, a magyar nemzet eme kétségtelenül legnagyobb fiára irányított fényt — decentralizálni kell, vagyis megosztani azokkal a nagynevű férfiakkal is, akik mint az ő segitő társai, joggal részt követelnek a nemzet hálájából és elismeréséből. Én ez alkalommal a Rákóczi szabadságharc egyik legvitézebb katonájáról, Béri Balogh Ádámról kívánok szólani, akiről édeskeveset tud a mai nemzedék s amit tud, azt is elferdített formában tudja. Például a legtekintélyesebb lapok még születési vármegyéjével sincsenek tisztában s a szekszárdi határban levő egykorú szilfával kapcsolatosan sokszor hallom ünnepi szónokok szájából, sőt kinyomatva is nem egyszer olvasom, hogy a Rákóczi kornak eme kimagasló dandárnoka, e mellett az emiitett szilfa mellett, sőt magán a — fán lelte volna halálát, holott Szekszárdon csak — elfogták . . . Tegyünk tehát illő tisztességet e kegyetlen vértanú halált halt derék nemzeti hősünk emlékének. Mutassuk be igaz megvilágításban az ő rokonszenves alakját, egyéniségét s kössük bokrétába nem közönséges haditetteit. Á teljes kimerítő életrajz megírását meghagyom nálam hivatottabb történetirónak, én most itt csak azt mondom el, ami a közönséget e nagy ember életéből az ő tragikus sorsa, nemzeti martiromsága, tehát a hazafias, emberi érzés szempontjából leginkább érdekelheti. * * * Mindenekelőtt, Béri Balogh Ádám nem Tolna megyében született, mint sokan gondolják. De azért büszkén vallja magáénak a vármegye, akárcsak Bezerédj _ Istvánt, a jobbágyszabaditó, első önként adózó magyar nemest. Béri Balogh Ádámnak Vas megyében ringatták bölcsőjét, de hogy hol, arra még mindég adós a biztos válasszal a történeti kutatás. Némelyek szerint Doklesenyin, mások szerint Muraszombatban látott napvilágot. Á vasvár—szombathelyi székeskáptalan jegyzőkönyve 13 virágzó Balogh családot sorol fel. És pedig: Balogh de Alap, (1591) de Alsó Bükk, (1635) de Bajánd, (1601) de Baloghfalva, (1584) de Bér, (1598) de Bőd, (1584) de Csempeszháza, (1583) de Györgyfalva, (1676) de Mankó-bükk, (1591) de 5