Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

„Noha Kegyelmes uram sokan sokat szóllottak ugyan Őfelségének: De hitemre, nem egyéb volt az oka, hanem csak az, hogy sok rendetlenségekért és szófogadatlanságokért keménkednem kelletett tiszttársaimékkal és az egész hadakkal, nem szenvedhetvén sok rendetlenségeket, nem lévén senki egyéb nálamnál, az ki az sok rendetlenségekért meg feddette volna, és dorgálta volna üket, azért voltam rossz ember némelyeknek, tartván attul, hogy ha tovább is direkcióm alatt lesznek: még keményebben bánok velek, s ki-ki maga akaratja szerint nem járhat mint azelőtt, gondolván azt is, hogy talán valamely lágyabb commandora akadnak, ha én nem leszek. De azért. Isten éppen olyant rendelt nekijek, az ki kívántatott, s csak ezután is oly keményen tartsa Őnagysága üket az mint kezdette, ily szép rendtartásban, s mindeneknek ne higyjen, tartson velem, mint igaz szolgájával — kiben kétségem ugy sincsen — hiszem Istent, Isten megáld bennünket minden jó szerencsékkel s minden dolgainkban előmenetelt ad, ki által remélem meg fog vigasztaltatni is Méltóságtok. Reccomendálván iterato is excellenciádnak alázatos instanciáimat, ajánlom excellenciád kegyelmes gráciájába magamat és maradok Excellenciádnak, mint nekem jó kegyelmes uramnak alázatos Füred, 20. july 1710. Béri Balogh Ádám m. k. P. S. Keszi János főhadnagyomat az ki által Méltóságod Generális Eszterhás Ferenc uramat Őexcellentiáját által küldöttük, az ki sokat szenvedett ideáltal, alázatossan reccomendálom Méltóságtoknak, bizza reája oda által maradott hadaknak által, köhözéseket Méltóságtok, assecurálom: által hozza szerencséssen. Szegény feleségem Érsek-Ujvárra küldetietett, kérem Excellenciádat, munkálkodjék visszaköltöztetésében Győrré, s Győrül bocsássa ki az odavaló commendánst — holtig meg igyekszem szolgálnom — szintég, hogy e levelemet végezem, érkezék meg magam ezerembül való portám Keszthelyről szerencséssen, az kik is Bakocs Lukács uramat, Bakó Farkas lobonccá lett főstrázsamesteremet, Lengyel Miklós somogyvármegyei viceispánt Marton Ferenc Kisfaludy László első főkapitányát és több rabokat is hoztak. Kezdetit dolgainknak Isten jól adta, reményiem, végét is jól fogja adni — csak egymástértők legyünk! Kívül; „Méltóságos Grális Mezey Fő Marschall, Groff Károlyi Sándor urnák, nagy jó Kegyelmes uramnak Őexcellenciájának alázatossan irám. — Felséges urunk táborán." P. H. Az átkelés után Palocsay már a füredi réteken levő táborból irja 1710 julius 20-án a fejedelemnek: Julius 14-én jött át a Dunán. 16-án hajnal előtt egy, vagy két órával megindultak — Fejérvár felé, mert Károlyi parancsa szerint Földvár, Tolna felé nem mehetett, mivel ott seregét sehol meg nem kenyerezhette volna. A hídvégi harminc lovas őrség elvonult előle Veszprém felé, ezért útját a Balaton felé vette, ahonnan portyát küldött Veszprém alá egészen a kapuig. 19-én szállott meg a füredi rétekre. Borbély Gáspár is oda érkezett, a veszprémi portyából magával hozván Gróf Eszterházy Ferencet harmad magával, egész bagázsiával. Pápa és Szemes közt fogták el.* (Nemzeti Muzeum. Thaly gyűjtemény 14. k. 344.) Palocsay 1710 julius 22-én a nagy vázsonyi mezőkön táboroz. Másnap indul Sümeg felé, megtudva, hogy Sillinger odagyüjtötte hadait s a kaproncai rácságot. Portásai sok embert levágtak, foglyul ejtettek. Nehm egy hadnagy érdekében levelet irt (neki). A talált leveleket Rákóczihoz küldi az újvári belsők * Eszterházy elfogatásáról még többször lesz szó. Itt most csak azt mondjuk el, amit róla Kollinovics ir. (390. 1.) Ifjú Eszterházy Ferencet, — idősb Ferenc fiát, József testvérét, — a kurucok Győr Pápa közt akkor fogták el, amikor Pápáról Győrre akarna menekülni, nejével Pálfy Szidóniával egyetemben. Nejét azonban (kivel csak nem rég kelt volt össze) a lovagias érzelmű kurucok azonnal szabadon bocsátván, Győr kapujáig kisérik, míg férjét néhány héten a Bakonyban körülhurcolván, midőn Móron volnának, Paksy Györgyöt, — ez hihető, — megvesztegetvén, az éjjel a szobából, hol voltak, meleg borért küldi az őröket s Eszterházy a kurucokkal levő s nem rég a labancoktól elnyert lovakra felkap, miután azok is lóra ülnek, üldöztetik, azonban mindhiába, mert sikerült Somogyban Szigetvárra menekülnie, mert a kurucok nem kaphattak hirtelen lóra, paripáik a mezőn széjjel levén füvellésen, vagy 8-an kaptak lóra, űzték őt Szigeth felé, de hasztalan. 55