Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

vigasztalására. 24-én hajnalban Szent Gálról indul Pápának, de ott levén Nehm, Nádasdy és Sillinger katonái, felnyargal Győr és Komárom alá. 1710 julius 27-én a Mező-őrsi mezőről Palocsay György értesiti Károlyit, hogy Keszi János hadnagyával hozzá küldi az elfogott Eszterházy Ferenc grófot. (Thaly,gyűjtemény.) Balogh Ádám pedig Nagybarátiból kéri Károlyit, hogy ha Őfelsége maga rövidsége nélkül át küldhetné Rácz András ezerét. „De, ha Méltóságtok csak több hadat nem küld által: az mint már a dolgokat alkalmasint általlátjuk, ez az föld in quo statu légyen, bizony nem hiszem, az Isten azt adja is békével érnünk, hogy az jövő télen ideáltal telelhessünk, mivel az előbbeni ideáltal maradott hadaink tul éppen igen lassan szaporodnak. Csak egy Vice Ispán is azt meri publice mondani, ha nagyobb erőt Iát, gondolkodik ujabban a homogiumot letenni, de még most ezen hadaknak erejekre az kiket most lát, le nem teszi, bizonyára az adviált katonaság is mind csak arra vigyáz, azért egy dragonyos ezerre csak volna nagy szükségünk, legalább öt vagy hat companiával... a második szükségünk is igen nagy az porból és golyóbisbul, az Istenért azt is mentül előbb, mentül többet küldhet, küldjön Méltóságtok, mert ideáltal sehol nem kaphatunk, s az nélkül semmi emberségeset nem tehetünk." Ir a Palocsay György generális főstrázsamesterrel való egyetértéséről. „Nem kétlem portásainknak szerencsés próbáit megírta az Ur Excellentiádnak, két rendbeli portásink mely szerencsétlen jártanak az magyar és rác labancokban Füsfünél és Devecsernél, hogy jóformán lecsapdoztanak és rabokat is fogtanak már Eszterhás Ferenc uram elküldése után, tudom megirta azt is Ő N-a, Schilling éppen ebéd fölött lévén nagyvázsonyi réteken fényes délben ex abrutto miformán ütött meg bennünket, — mely megütés az mint az német hirdeti éppen mindennekben hazud, mert Istennek hála, többet öltük mi meg benne, mint ük az mieinkben, standdárjokat is az kivel üdzött bennünket, vissza rajtok fordítván ennéhány katonámat, elnyertem tőlük, az kin még Lepoldus cimere vagyon, — mégis ü dicsekszik, minthogy General Nem (Nehm), Schilling Nádasdy az egész Dunáninnendvaló posztérungunkból kihozták s fölszedték az hadakat hogy jobban disztrahálhassuk mink is üket, kétfelé szakadtunk, én Borbély György, magam, Sándor Ferenc hadaival Küszeg (?) és Sopron felé az Rábán tul szándékozom, azokat pediglen itt e tájon és Mezőföldön hagyom kétfelől. Nagybaráti 28 july 1710* Palocsay Enyingről 1710 augusztus 10-én irt levele szerint: Eszterházy Ferencet bizonyos számú katonával s egy tiszttel megindította a fejedelemhez. Maga a corpussal a Rába felé ment. A hadnak felét pedig elküldötte Béri Balogh Ádámmal által a Rábán. Ő maga Győr—Komárom alatt megpróbálta Eszterházy Ferencet átszállittatni, de addig bujkáltak vele, mig Szigetvárba szöktették. Holnapi napon egyik tisztit — exequáltatni fogja. Győr alatt nem subsistálhatott, reá felesedett az ellenség, Pápa és Esztergom felől a Bakonyon általjött, kétfelé szakadva a haddal. Egyik részét elbocsátotta Balogh Ádámmal * A Károlyi Sándornak szóló levél igen összerongyolt állapotban van, tartalmából látszik, hogy 1710 julius végnapjaiban, vagy augusztus folyamán irathatott, csak első B . . . betűje maradt meg, de az irás világosan Balogh Ádám kezeirása s övé a pecsét cimer is: Négy felé osztott pajzs s egymásnak szemközt álló, görbe karddal hadakozó, kettősfarku oroszlánokkal és három bástyáju formával s felül e betűkkel B. B. Á.: Béri Balogh Ádám. (Thaly jegyzete. N. Muzeum. Thaly gyűjtemény.) 56