Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

nem vittem parancsolatom szerint; azt végben vivén, orderemen kivül, az hol az étczaka az egvik hajónkat elnyerték volt, azt az helt megtekéntettem; reám hajnalodván az patellérozások után magam kimentem az istrázsákat tekénteni; azon alkalmatossággal egy hajónkat csaknem éppen az sajkasokhoz levitte az viz, — oda is azoknak oltalmára lenyargaltam az katonasággal, s az sajkásoktul megmentettem. Annak utánna látván, hogy egyik sajka oly helyen vagyon, hogy csak jó stuczczokkal és flintakkal is kimozdíthatom a helyébbül: azokat annyira puskáztam, hogy helyiikbül kimozdítottam, és az szigetnek másik felére kényszeritietett szemünk láttára menni. Ezeket végben vivén, visszatértem s kívántam volna által mennem, és ezekrül relációt tennem, — azonban Gyarmati Ádám uramat utamban előtalálván: Fölséged reám való fölöttebbvaló neheztelését, üzenetit megértettem, — kiben mint az mai lett gyermek olv ártatlan voltam, és vagyok Fölséges uram, mert mindeneket parancsolatom szerint végbenvittem; hogy pediglen az egész étszakán nem költöztették tiszturaimék az hadat: én arrul Felséges Uram nem tehetek; magam rosszul lévén, nem cselekedhettem, megmondottam tiszturaiméknak, ha az álmot szokásuk szerént el nem hagyták — adjanak számot rula. Én Fölséges Uram az éjjel sötétben magam cselédjeit mind fizetés által költöztettem által, némely katonáknak adtam két forintot, némelyeknek egyet, kiknek hét máriást, ugy költöztettem. Két lovam is vizben döglött, — s mégis Felséges Uram ily sinistre vádoltatom; melyeket noha Palocsai commendás uram Ő nagysága által Fölségednek megüzentem, mindazonáltal, nem tűrhettem meg, hogy Fölségedet keserűségemben és szomorúságomban ez busitó levelemmel ne informáltam volna cselekedetimrül. Én Fölséges Uram, Fölséged szolgálatjának kezdésitül fogvást, miolta Fölséged hűségében léptem: éjjel nappal azon törenkedtem az miben és miként leghasznosabban szolgálhattam, sirom egész lölkemme, hogy valamint Istenemet, ugy Fölségedet is s szegény megromlott hazánkot s országunkot kívántam igazán hiven és szorgalmatosson szolgálnom s úgyis szolgáltam s hasznosan, vérem kiontásával, sok éjjeli nappali nyughatatlanságommal, fáradságommal, sok koplalásommal, hideget meleget együtt szenvedem szegény ezeremmel, nem ugy mint némelyek, töltöttem időmet szolgálatomban: hogy magok privatumát keresvén, s kincset gyűjtvén, abban szorgalmatoskodván — két s három holnapokig sem látták ezereket, annyival is inkább legkisebb portát magok személyéban nem tettenek s ha valahova küldettenek is: igen vékony hasznot tettenek, s noha Istennek kiváltképpenvaló kegyelmébül, csak három nevezetes actiot is olyat tettem a Dunáninnend : elsőben Győrvárnál s másodszor Sopronnál s harmadszor Kölesdnél (Tolnában), az kit az egész Dunáninnendvaló hadakkal megbizonittok Fölséges Uram hogy az sörénségemmel s hadak bátorításával, s hadakat az ellenségre majdnem csaknem erővel való reájuk vitelemmel vertem föl Isten segítsége által, mely actusok az ellenségnek oly confusiokat csináltak, hogy conceptusokat mutálni kölletvén: két kampaniában bével maradtunk Dunáninnend, s ha még rajtam állott volna, s hatalmamban lett volna, véghez vittem volna az elmúlt esztendőben azt, az mennyi sok szép hadunk volt, hogy mivel négy felől jött és felesedett volt reánk az ellenség: Generál Nehm Eszék felől, Nádasdi Ferenc Horvátország felől, Prainer Styria felöl, Haiszter Ausztria felől, — hogy miglen nem conjuggálták magokat: azok közül vagy egyiket, vagyis az másikat megütöttem volna s hittem volna Istent met: Isten azokat is megszégyenítette volna s a Dunán által nem kénszerittettünk volna mennünk, melyet eleget javaslottam, s kértem is Méltóságos Generális uramat (Eszterházy Antalt érti), — de ha nem engedte, nem tehettem rula. Az midőn pediglen már utolsó Veszedelemben valánk: sok sok hamis kincsgyüjtők elpártoltanak tőlünk.. Méltóságos Generális Uram, utolsó periculomban levén, senki oly tanácsot nem tudott O Excellentiajának adni: hogy miformán, hol és miként köllessék az hadat által vinni ? Avagy csak magát is udvari népével általvettetni ? már annyira jutván, adtam szép és hasznos tanacsot Ő Excellentiájának, az ki senkitül nem, sőt egyébtül sem, hanem csaktulajdonmagamtul, az circumstanciakat megmondván Ő Excellentiajának; hogyan lehessen általköltöznünk és senkitülvaló impetitionk hogy ne lehessen, miként köllessék cselekednünk ? Melyeket a circumstanciakbul maga Ö Excellenciája is kilátván (noha sokan életeket kötötték volt O Excellentiajának, hogy nem fog succedálni költözésünk) de még is nem adván hitelt sok tiszturaimék szavainak, De M. Ur reájja hajúit s mindaddig szorgalamtoskodtam éjjel nappal, hogy elegendő hajókat szerzettem, s kár nélkül, hasznossan általköltöztettem az egész velünk levő hadakat, kik ha én nem lettem volna: bizony nem tudom miként s hogyan mentenek volna által, s talán ezen had nem devialt volna, s semmi egyébb aprólékos operatiókat nem tettem volna is, — noha Felséges Uram, meg nem engedem: senki nálomnál többet öcsém: Bezerédjin kivül tett volna, Istennek ő Szent Fölségének segítsége által, ezen mély nevezetes hasznos actiommal még sem kölletett volna Fölségednek maga kegyelmes gratiájábul kivetni s jámbor és igaz hiv szolgálatomért még szomoritani, kit nem egyébnek, hanem némely utánam agyarkodó s hamissan vádoló haszontalan tiszturaiméknak tulajdonétok, akik soha országinknak annyi hasznot nem tettenek, s nem is tesznek, mint én tettem. 52