Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)
De hagyján. Isten legyen érette, nem tehetek rula, ha már Felségednek s az egész Dunántulvaló tiszturaiméknak kedvek szerint nem tudok szolgálnom, és az én igaz hiv szolgálatomért mind ellenségimmé lettenek. Ha Fölségedet meg nem bántom alázatos kérésemmel : bocsásson el szolgálatombul, — minthogy feleségem is szegény rabságot szenved, s véle nem élhetek, — kit szegénynek includált leveléből megérthet Fölséged: micsoda nyomorúságot szenvedett, s most is szenved, s kívánná szabadulását. Fogadom Istenem, s Fölséged előtt, hogy soha senkinek véteni, s legkiseb kárán fele nyájamnak nem igyekezem, hanem egy Kalstromban beülök és valameddig Isten nem boldogítja szegény hazánkat s nemzetünket: mindaddig csöndességben ott ülök, s Istenemet szolgálom, s lölköm üdvösségét keresem, — hogy sem mint ennyi sok irigyimmel s vádolóimmal kissebbségemre szolgálok. Holott Fölséges Uram, pedig el nem eresztene Fölséged : ne hagyja szegény igaz szolgáját ebben az kissebbségben, s, holtig való szomorúságomban! hanem az egész közhadaktul is kérdeztesse meg Fölséged Én Főgenerális uram által: ha vádlási ugy vannak-e, az mint Fölséged előtt deferálták, — hadd tűrhessem békességesebben, ha az egész hadak is azt fogják rám mondani, az kit főtiszturaimék, kit tudom nem mondanak Fölséges Uram, mert nem is mondhatják, mivel recognoscálják, hogy igaz, s hasznos szolgája voltam s vagyok is az országnak, hanem főtiszturaimék csak azért vádolódtanak utánam, hogy attul tartottanak: ha én leszek commandójok — minthogy eddig is keményen tartottam őkegyelmeket s az rendetlenségeket meg nem engedtem őkegyelmeknek és az huzás-vonyást, ellenségre is gyakorta reája viltem-sürüen portáztattam, attul tartottak és tartanak is némelyek — olyanok kik a puska végére örömest nem mennek, hogy ezután még keményebb s erősebb actusokat kívánok velek tetetnem, ha megam leszek commandójok. Az minthogy nem is tagadom, feltettem volt magamban Fölséges Uram, hogyha én tehettem volna, s én rajtam állott volna: Isten Ő Szent Fölsége segítsége által ugy kormányoztam volna minden dolgaimat, hogy Istenemhez buzgó könyörgésim s imádságim által, mindenfelől győzödelmet adott volna ellenségünkön, éjjel nappal semmiben nem egyébben, hanem csak egyedül az ellenség kárában gyönyörködvén, minden mesterségemmel fáradoztam volna, — de ha már igy történt s az jó tiszturaiméktul ennyire megvagyok vettetve, s föltett igaz, hiv szolgálatommal való szándékomat nem effektuálhatom: csöndességre fordítom életemet, s Istenemet szolgálom, s lölköm üdvösségét keresem, — csak Fölséged kegye s gratiája accedaljon s böcsülettel ereszen Fölséged: Maradván Fölségednek, mint jó Kegyelmes Uramnak alázatos szegény szolgája Almás 14 July 1710. Béri Balogh Ádám s. k. Nem lehet csodálni Béri Balogh Ádámnak ezt a nagyfokú elkeseredését. Mindenéből kifosztva, családjától elszakítva, érzi tiszttársainak igazságtalan és méltatlan eljárását is. A legtöbb tiszt csak magával törődik, a zsákmány kedvéért szereti csak a háborúskodást, de nem az igazi háborút. Nem kell nekik a puritán-önzetlen feljebbvaló. Maga Eszterházy Antal gróf is, ki Rákóczi szerint mindig annak adott igazat, akivel — legutoljára beszélt —, nem támogatta a többi tiszttel szemben annyira Balogh Ádámot, amint ezt ez a derék, egyeneslelkü ember megérdemelte volna. Például az átkelést megelőzően, 1710 junius 4-én is ezt irja Eszterházy a Szegi táborból — Balogh Ádám egyik meg nem nevezett alantasának: „Nekem irt Kgd levelibül kölletik értenem, hogy Kgd ugy a tiszt Uramék közönségesen brigadéros Balogh Ádám urammal éppen visszavonyásban legyenek. Által is láttam, hogy emiitett brigadéros urammal végtére sem alkudozhatik meg Kgtek böcsületesen." Újból felhívja, hogy mielőbb jöjjön ide a brigadéros a táborba. (N. Múzeum 14. k. 178.) Pedig, hogy mi mindent megtett tisztjeiért Balogh Ádám, álljon itt a következő — valószínűen Bercsényihez irott levél részlete. „De én kegyelmes ur, Isten ugy segítsen, nem tudom már miképpen kedvezzek jobban, az mind eddig kedveztem velem levő tiszturaiméknak, kit Pázmándi ur jó tud, kérdezze meg Excellentiád. Soha egy Ebédem, Vacsorám, vagyis egy ital boromat nálok nélkül nem költöm. Egy indulásomat, avagy legkissebb 53
