Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

Az ellenség vesztesége tehát nem volt csekély, mert Moson vármegye levéltári adatai szerint 820 lovas és gyalogos állott szemben Balogh Ádámmal, akinek a novemberi létszámkimutatás szerint 698 embere volt. Pálffy december 20-án maga is fejvesztve jelenti Óvárról Savoyai Eugén hercegnek, hogy az egész horvátság megszökött, hadállásuk üresen maradt és igy ez a vonaluk közepén át van törve," miért is azonnal rendeljen egy ezredet a Lajtha vonal védelmére. (Thaly: Dunántuli hadjárat 1707-ben.) A nagy zsákmány azonban elvakította a győzőket s nem aknázták ki a kétségtelenül nem kis sikert. Balogh Ádám 1707 december 25-én, tehát éppen karácsony napján diadallal vonult be Sümegre, a gróf Draskovits tábornoktól elvett tábori lobogóval. Ugyanakkor 6 előkelő foglyot is vitt az elvett zászlókkal. Bottyán aznap adta át a dunántuli hadsereg vezetését gróf Eszterházy Antalnak, aki még aznapi levelében szóba hozta Bercsényinél Balogh Ádámnak brigadérossá való kinevezését; „szegény Balogh Ádámnak hadd lehessen brigadérosságbeli consolatiója Exceltentiád kegyelmes interpositiója által, bizony annyinak tartom, mintha ezer arannyal ajándékoztattam volna meg, mivel tapasztalva-tapasztalom, igaz szívvel való magyarságát és szép, dicséretes hasznos szolgálatját. Most is de recenti im minémü heroicus actust tett légyen Nyúláson... az egész Dunán innend való föld fentszóval kiáltja érdemes voltát a promotióra." Megjegyzi, hogy vele szemben „Kisfaludy László és Szekeres uraimék nemhogy brigadérosságot, de még óbesterséget is igen speciális grátiával érdemlik meg. Az mostani nyereségibül sokszor emiitett Balogh Ádám uram Excellentiád méltóságárul feledéken nem lészen." (E. A. Tábori könyve 97. lsp.) Bercsényi Miklós azonban 1708 junius 20-án Lőcséről azt irja a fejedelemnek: „Eszterházy Antal" Balogh Ádámot per fortia solennissime brigadérosnak kéri; talám mégis jobb lesz még egy kicsinné suspendálni, és valamely jó actussát várni, hogy inkább annak, s nemcsak a solennissima recomendátiónak tulajdonítsa ő is, s más is. Erre megírja Eszterházy: „Az Dráván gyütt vala valami rácz által, de visszaverte Balogh Ádám, zászlót és dobot is nyert tőle." S egyúttal neki brigadérosságot s Bezerédynek generálisságot kér. De Bercsényi az 1708 február 22-én Kistapolcsányban kelt levelében igy fakad ki a fejedelem előtt: „Antal Ur (Eszterházy A.) irja egy levelében : Az Dráván gyütt vala valami rácz által, de visszaverte Balogh Ádám, zászlót és dobot is nyert tőlük; valóban nyughatatlan iránta az brigadérosság miatt, — de már Bezerédynek generálisságot kér, nem lenne ennek szüneti! Megírtam neki csak hallgasson, meg lesz brigadérossága Baloghnak, mikor nem is gondolná, — csak Fölségedet ne untassa. (Arch. Rák. V. 547. lap). Bercsényi elutasító levelére később 1708 március 13-án Devecserről Eszterházy Antal igy mentegeti magát: „Ójja az Isten, hogy ő Balogh Ádám előlépését erősen siettetné," mindazonáltal tudva levén ezen a darab földön az ő kegyelme sok izbeli dicséretes actussi és szép qualitássi, arra való nézve merészeltem az Excellentiád méltósága előtt promotioját alázatossan proponálnom s nem azért, hogy annak meg nem nyerésével resten lenne ö kegyelme az haza szolgálatjának folytatásában ; ettől nem kell tartani, hogy valakivel competentiában essen, mivel constál vitézsége és tapasztalt activitása. Ahoz képest irja Excellentiád Méltósága, hogy már méltóztatott promotiójának kerekét megindítani, csak valamely nevezetes friss actussinak specimináit ktildjem. Bizonyítják azt az Excellentiádhoz küldött három zászlók, kiket Szigetvára alatt és Szent-Gotthárdnál nyert, feles ellenséget vágott és számos rabokat is küldött Sümeg várában egynéhány nappal." (Tábori könyv 142.) 31