Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

„Starnbergh Ebergenyvel Kemenes alatt conjungálván magát, Sághrul—Gércze feli s onnan Sárvárhoz ment volna. Balogh Ádám urammal, mintegy négy vagy ötszáz lóval rajtok ütvén a hátolán, egy-két óráig puskáztak velünk s másfél ezerig röndben vévén magát rajtunk hajtottak elannyira, hogy az minő rabokat már fogtunk volna, azokat is le kölletett vágnyi, mivel hátat kellett adnunk, mivel az katonaságot akartam biztatnyi, hogy fordulna, de senkisem fordulván öt dragonyosnál több, azok is elhagyván, elfogtanak és mind paripám, szerszám, forgóm, párducbőröm, mentim, csizmámbul már kifosztottak s hogy kéznél már fogva vittek volna, akkor jővén egy zászlótartó egy katona s egy dragonos, kiket is biztatvan, ott Isten megmutatván irgalmasságát, agyon lütték azon nimetet, én pedig azon magos kerten öt hatszáz ni met közül kiugrottam és gyalog elszaladtam." Elpanaszkodik még hogy mily károkat szenvedett. Haiszter Völcsejnél mindenét elvette. Már paripát sem vehet. (Sitkénél elnyert lovát Karafa vette meg negyven forinton.) „Most volna egyszer szükséges a segítség! Kérem Exciádat, ha az a párducbür bűves volna Exciád körül, küldjön egyet számomra 1" Maga Balogh Ádám is nagy bajban lehetett, amint Bottyán Pápáról 1707 márt. 8-ról Eszterházynak irja: „Balogh Ádám uramat valóban sajnálom, hogy halálos betegségben vagyon, kinek nem volt mássá a sörény portázásokban. Bezerédy uram is igen nagy szerencsén maradt meg, hogy el nem vitte a német. Balogh Ádám uram Oberst-Bachtmaiszterét (Szőke Mihályt) levágták." A vasból gyúrt Balogh Ádám azonban hamar kiheverhette a bajt. Mivel Rabutinnak nem sikerült Stahremberggel egyesülni, márc. 6—8. táján demoralizált seregével a Rába vonalra vonul vissza. Balogh Ádám igy március hóban a Szeremségben gyülekező rácok ellen fordult. Azokat visszaveri, egészen a Pétervárad vidékéig utánuk megy, ott a rácok kegyetlenkedéseinek visszatorlásául két rác martalóc falut prédára bocsát, a fegyveres férfiakat kardrahányatja, a lakosság többi részét rabszíjra fűzi, Pétervárad alá csapván az ottani marhacsordát is elnyeri. (B. Berényi Ferenc naplója.) Ápril 5-én Réthey ezredével együtt Keszthely vidékén táboroz. Április vége felé Stahremberg Guidó a mosonymegyei Köpcsénynél gyűjti hadait. Bottyán előhadul Bezerédyt küldi ellene, majd a saját, Somogyi, Balogh Ádám ezredeivel maga is utána megy. Bezerédy a Sárvárról Köpcsény felé igyekvő dragonyos ezredet meglepi, közülök nyolcvanat levág s Mosony felé fordulva, a Libény-Szent-Miklósnál táborozó Dimitrovics-féle rácokat szétszórja, akik a Mosony és Magyar Óvár közt tanyázó Secula füvellő táborába menekülnek. A más oldalról oda érkező Bottyán tábornok azonban nyomban rajtuk üt — Balogh Ádámmal, „és heves harc közben, rettenetes kemény rohammal, — amelyben a vitéz Balogh Ádám ismét igen kitűnt — Secula hires rác regimentjét úgyszólván egészen eltörli a föld színéről," a megmaradtakat a harc közt oda érkezett Bezerédyvel Mosonyig űzik s a várost fejükre gyújtják. (Thaly: Dunántuli hadjárat, 89. 1.). Ezt a diadalát egy 1710ben irt levelében maga Béri Balogh Ádám is büszkeséggel a győrvári és kölesdi győzedelméhez hasonlítja. (Gróf Károlyi levéltár.) Van benne valami, mert ezzel kisiklott a vezetés a császári hadsereg vezérei kezéből Moson, Magyar-Óvár közt, a hadászatilag oly fontos Tó és Rábaközben s a megsemmisített Secula-ezred helyett a rácok sem tudnak, vagyis inkább nem akarnak uj ezredet állítani. Május elején Balogh Ádám, Kisfaludy László és György ezredével a Zala vize mellett Szent-Gróthon tanyázik, május 25-én Mórichidánál találjuk Bottyán negyedfél ezernyi serege közt. Nehm császári tábornok meg sem meri várni őket. Innen a Székesfehérvárt sikertelenül ostromló Szekeres segítségére siet, Pfeffershoven azonban kereket old előtte. Egy darabig a Pécs—Dráva vonalon, Szigetvár, Pécs, Eszék közt portyázik, majd Bottyán parancsára Pápára vonul. 29