Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

szigorú fegyelem ellenére is kezdenek haza széledezni. Ezért is irja március 3-án Balogh Ádám Eszterházynak, hogy Mezőföldnél minden nap derekasan húzzák, fogyasztják az ellenséget, de kevés-kevés káruk nekik is van. Csobáncznál, Tapolczán, Ttirjén három tisztje elesett, ezrecskéje lassan fogydogál. Kéri annak kiegészítését, „mert egyszer csak azt veszi Nagyságod észre, hogy ezen katonáimat itt hagyván, Nagyságod udvarlásán termem." Pedig még csak most következnek az igazán nehéz napok. A megszorult Rabutin ugyanis arra a hirre, hogy pápai főhadiszállása védelmére Bottyán Bezerédyt is a Rába mellé rendelte, nem megy a kurucok Devecsertől Karakóig elhúzódó előnyös hadállása ellen, hanem balra Mihályfának, Türjének fordul. Ez utóbbi helyet egy kicsit korán találta felgyújtani, mert Caraffa ezredesnek valami husz paripája is ott égett s ugyanekkor a nyomában levő Balogh Ádám és Kisfaludy László huszáraitól is károkat szenved. (Béri Balogh Ádám 1707 márt. 3-iki levele Eszterházyhoz.) Üldözői félrevezetésére átmegy a Zala vizén, mintha Horvátország felé indulna, de másnap éjjel még virradat előtt visszajött a folyón s Szent-Gróth elhamvasztása után, Balogh Ádám, Kisfaludy László, Réthey és a Bottyán ezredét vezénylő Hőgyészy által folyton csipkedve, Pereszteghez ért s onnan, hogy a Farkas erdejében 3000 emberrel lesen álló Bezerédyt, Balogh Ádámot, Kisfaludy Lászlót, Réthey Györgyöt, Nagy Jánost és Godát becsapja, irányt változtatva, Jánosháza felé kanyarodik. Az élesszemü Balogh Ádám azonban Kisfaludyval elébe vág Rabutinnak, Jánosházánál lesbe áll, az 1000 rácból álló előhadat azonban mindössze 300 lovasból álló csapatával sokáig fel nem tartóztathatja (Balogh Ádám levele), igy a német és rác had Ságnál végre is egyesül Ebergényivel s miután Jánosházát, Ságot felégette, megindult Gérczének, Sárvárnak. Bezerédy, Balogh Ádámmal tanácskozva, 1200 lovast kiválasztanak, a többieket Kisfaludyval előre küldik a Rábához s ezután a két vakmerő dandárnok Sitkénél, a rejtett állásból kirohanva, bátran nekivág az egész ottani császári hadseregnek és órák hosszáig sikerrel küzd vele. Mint Balogh Ádám az Alsó Mesterin, 1707 mart. 3-án kelt levelében irja: „Eleinte jól succedált a dolog: mind vágtunk, s fogtunk németeket, de megsokasodván az ellenség: oly dühösséggel rajtunk jött, miolta hadakozom, nem láttam, hogy német ugy rajtamenjen, mint most." Másfél órai harc után azonban Starhembergnek csatasorba állított másfél ezer nehéz lovassága megbontja a könyü lovasságból álló, amúgy is kifáradt kuruc sereget, amely megfordul s már legfeljebb apró csoportokban küzd az egyre növekvő ellenséggel. Ez a szitkei összecsapás majdnem végzetes lett ugy Balogh Ádámra, mint Bezerédyre is. 1707 március 6-án Palkovits Ferenc, március 7-én pedig Réthey György ezredes részletesen leirja az eseményt Eszterházynak. Ezek szerint Rabutin Sághon, Ebergényi pedig Mesterinél voltak majdnem körben. Balogh Ádám és Bezerédy tanácskozván, 1200 emberrel, (Bezerédy csak 4—5 százat emlit) közibök mentek. Sitkénél az ellenséggel keményen puskázván, Bezerédyt, kinek lova elesett, hat dragonyos közrefogta, fosztogatni kezdte, kacagány bőrét, forgóját, mentéjét, csizmáját, lódingját is leszedték már róla, mikor kiáltozását: „Segítsetek fiaim, én vagyok Bezerédy!" — meghallotta Balogh Ádám egyik zászlótartója és Réthey strázsamestere, egyik egyik németet, másik másikat megölvén, Bezerédyt megszabadították, akit azután a közelben lévő Jeszenszky Ferenc vett lovára s vitt vissza a sereghez. 1707 mart. 9-én Pápáról Bezerédy maga is megírja az esetet Bercsényinek : 28