Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

Karván és Pakson át az egész Dunántuli sereget. Az árnyékától meg nem ijedő Bezerédy is tréfásan szemére veti Károlyinak, hogy „miért is nem tudta a Tisza vizébe ölni az Erdélyből Budára, a nyakukba nyomult németet ?" Csak Bottyán nem veszti el hidegvérét. Meghagyja Balogh Ádámnak, hogy apró csapatokkal éjjel és nappal háborgassák Rabutint. Gyújtsák rá az ellenségre a falvakat, sátrakat. Egy nap se múljon el két-három csatározás nélkül, a széna-, szalmakazlakat égessék el. A lakosság vonuljon előlük az erdőkbe, barmait vigye magával, a gabonát vermekbe rejtsék el. Amikor Rabutin felkerekedett Bicske és Lovasberény környékéről, hátulról Szekeres, Réthey és oldalról Balogh Ádám folyton a sarkában voltak, elgyötörve, kiéhezve érkezett seregével Székesfehérvárra. Onnan tovább indulva, a kuruc portyázó csapatok amint Bottyán irja, éjjel-nappal rajta csiripeltek, egészen Simontornyáig. De ott is kudarcot vallott. Horváth Ferenc, várparancsnok hűen kitartott a védelemben. Igaz, hogy a tréfát nem ismerő Bottyán kereken megírta neki, hogy mint gyávát és árulót — karóba huzatja, ha a várat az általa igért segítség ellenére feladná. Rabuton levél utján felkéreté a várat, de a körülötte portyázó könnyű lovasság folytonos háborgatása miatt 70 embere elvesztése után megindult Veszprém felé. Bottyán csupáncsak egy dragonyos századot hagyott maga mellett őrségül főhadiszállásán, a többit elküldte Balogh Ádám segítségére Keneséhez és megparancsolta, hogy pusztítson el Rabutin elől minden eleséget, takarmányt s vessen elé apró csapatokban Veszprém fedezetéül 3000 embert. Balogh Ádám mindjárt Kenesénél oly keményen megcsapta Rabutint, hogy annak a Kazinczy Gábor által lemásolt „Jezsuita Napló" szerint 900 emberéből a helyszínen 300-at levágott, 25-öt elfogott s az elesettek közt volt a neuburgi herceg, I. Leopold császár sógora is. (Dunántuli hadjárat, 227 1.). Balogh ezután is a legnagyobb pontossággal teljesité tanítómesterének parancsait. Rabutint a fáradhatatlan kuruc lovasság folytonosan nyugtalanította ugy, hogy naponta kétszer-háromszor is riadót veret s az élelem, kivált a takarmányhiány s az idő keménysége miatt lemondott veszprémi útjáról, balra kanyarodott a Balaton északi partján. De két csoportra vált seregét itt is balsors üldözi, Vázsonykőnél csapatait Győri Nagy János visszanyomja a főhadtesthez. A február 25-én a Nagyvázsonyról, Kővágó Eörstől Tapolcára igyekvő seregét pedig megállítja a két ágyúval s mindössze két mázsa lőporral rendelkező Csobánc vára. A Béri Balogh Ádám egyik hadnagyával odaszorult 30 főnyi őrség, az odamenekült ugyanennyi nemes emberrel, a vizet forraló és köveket görgető asszonyokkal oly hősies ellenállást fejtett ki, hogy az ostromot vezető Kreuz tábornok maga is elesett s rajta kivül Rabutinnak négyszáz legjobb katonája veszett ott ugy, hogy a csobánci kudarc után Sümeget meg sem merte támadni. Igy a Bicskén kieszelt tervből semmi sem lett, mivel Bottyán maga pedig február 24-én Rabutinnak Árpásnál levő seregét Kapuvárig visszanyomta. Nem is győzi Bottyán dicsérni a fürge, villámgyors Balogh Ádámot, akinek 3000 főnyi serege, Rabutinnak 12 ezerből álló seregéből Budától idáig 1500 embert csapkodott le. Március 1-én Pápáról Eszterházy Antalhoz irott levelében többek közt azt mondja: „Balogh Ádám uram valóban dicséretesen viseli magát az sok portázással, ugy Mojzses és Istók mostoháim és némely hadnagy emberséges emberek." A gyors, ide-oda száguldás, a sok nélkülözés próbára tette azonban Balogh Ádám seregét is. Rabutin embertelen kegyetlenkedései, a békés falvak porrá égetése otthonuk felé vonják a családjuk sorsán aggódó katonákat. A 27