Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

Heisztert Balogh Ádám emberei kerítették be. Katonáit levágták s őt magát: Zsibrik Gábor vicehadnagy, továbbá Mészáros István devecseri katona és Pápai Kis Miska fogta el. A megmenekült gyalogság Egervárába futott be, másnap azonban harc nélkül megadta magát. (Andrássy István tábornok jelentése a fejedelemhez. Thaly: A györvári harc 126.) Thaly Kálmán szerint „A győrvári diadalt a Bercsényi által vezényelt szomalányi ütközeten kivül egy sem multa felül dicsőségre nézve." A harc főhőse a páratlan vitézségü Béri Balogh Ádám, kinek neve, bár a harcot ő döntötte el, feledésbe ment".* Eszterházy Tábori könyve azonban különösen kiemeli Balogh Adám érdemeit. „Örvendetes és szerencsés hadi aktusát." Aki lóról leszállított ezredével, gyalog támadásával legfőbb tényezője volt a gyönyörű sikernek. A fejedelem Bottyánnak, Balogh Ádámnak, Bezerédynek, Kisfaludy Lászlónak külön szerencsekivánó levelet küld. Eszterházy parancsba adja, hogy mindenütt Te Deum laudamusokat tartsanak. A gazdag zsákmányból jut a fejedelemnek is. Bercsényi 1706 nov. 23., Szécsényből azt irja Rákóczinak: „Fekete István az zászlókkal is most vetemedék ide, ki is mégyen Nagyságod udvarlására." A jegyzetben: „A győrvári ütközetben Balogh Ádám, Bezerédy és Kisfaludy László nyert zászlók értetnek." (Arch. R. 323.) A bőkezű fejedelem a zsákmányolt dolgok kótyavetyéjén, a homlokán három helyen is sebet kapott Balogh Ádámra esett összegen felül őt külön ezüst renumerációban részesiti. Erre vonatkozóan Bercsényi Miklós, Bajmocz várából 1706 dec. 13-án a következőket irja Balogh Ádámnak: „Szolgálatomat ajánlom Kgdnek. Levelét kgnek vettem, melyből Haiszter ellen vett dicsősséges actusnak declaratióját értettem, kivánván több alkalmatosságokkal is Hazánk szerencséje és boldogulására való oly gyülzedelmökre (igy) segéllye az Isten Kglmetek, mely fáradságot és érdemet Hazánk szolgalatja előmozdításában való serenkedőknek renumeralni kivánván az Méltóságos Fejedelem, már is ő nagysága parancsolatjábul azon actuson levőkre kiosztandó bizonyos summa fejér penzeket átkiildöttem az Dunán, hogy a többi is olly dicséretes cselekedetekre — hasonló renumeratiot várván — ingereitessenek. (Nemzeti Muzeum: Thaly kéziratgyűjtemény 101.) , , 3 3 Szolgáló jóakarója: G. B. Miklós m. k. A fejedelem egyébként vitézi tetteinek elismerése jeléül a csobánczi uradalmat is kijelöli számára, de e helyett később, mint látjuk, a somogyvári uradalmat kapta. (Hadtörténeti Közlemények, 324—327. 1.) Szó esett már ekkor is Béri Balogh Ádám előléptetéséről. De ugy látszik, Bercsényi neheztelt a szókimondó katonára, aki, amint a Nagy Szombatból 1706 március 2-án a fejedelemhez irt levelében elpanaszolja „oly dérrel-durral irt reá s cum praefixione termini parancsolja, hogy három hét alatt küldje vissza az ezredének (a vele össze nem férő Bezerédyhez Ausztriába már régebben átkommandirozott) részeit, különben viselje gondját azon három seregének is, akivel most van, mert ott hagyja s a fejedelemhez megy volontérnak." „Többször ne kínáljon, mert ha nem megy is, — viszik Nagyságodhoz" * Bercsényi, amikor a dunántúli csapatok elhelyezésére terveket ajánl, Bajmócz-ból 1706 nov. 30-án azt irja a fejedelemnek: „Andrássy István maradna tul; mostani dücsősséges actusa szivet is, becsülletet is szerzett neki. .Thaly Kálmán azonban hozzáteszi: A győrvári diadalról van szó, — „amelyet azonban nem annyira Andrássy István vezérlete, mint inkább Bezerédy, Kisfaludy, de legfőkép Béri Balogh Ádám rettenthetlen vitézsége vitt ki. (Arch. R. V. 328. 1.) Thaly később igazságot szolgáltat báró Andrássy István vezénylő tábornoknak is, (A győrvári harc 116. lap.) aki jelentéseiben viszont Baloghot dicséri. 24