Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

— irja egy kicsit epésen Bercsényi a fejedelemnek s egyúttal tudatja, hogy Balogh Ádámot leküldte Tolnát, Baranyát in suplementum felszedni, (vagyis hadait kiegésziteni). S most ptrümmög is Kegyelme, hadd Ptrümjögjön csak! (Arch. Rák. V. köt. 40. lap.) Persze, nem teljesedett Balogh Ádámnak az az előterjesztése sem, hogy Kisfaludy György brigadérossá való eléléptetésével, Kis Gergely, ki eddig Kisfaludy alezredese volt, legyen az ő — vicéje, „ut amoveretur". Erre vonatkozóan Bercsényi ridegen ezt irja fejedelemnek: „Ami Csajághi és Balogh Ádám promotióját illeti: Kegyelmes Uram, ha meg nem bántom Nagyságodat, alázatossan kérem: méltóztassék Nagyságod elszoktatni az szükségtelen promotiókrul az tiszteket I Könnyű az embernek tisztet tanálni: de az tisztre nehéz embert tanálni. Azért legyenek Brigadérossá, Generálissá etc., hogy nekik az kell ? nem azért, hogy ők kelletnek arra ?... (Példákat hoz fel) ... Kérem alázatosan Nagyságodat, ne siessen ezért Nagyságod még az promotiókkal!" Béri Balogh Ádám. kinevezése igy egyelőre elmaradt. De ő ennek ellenére is épp oly buzgón és dicsőséggel szolgálta tovább is hazája ügyét s most kezdenek csak igazán érvényesülni hadvezető képességei. Bottyán 1706 november táján, Komárom és Esztergom közt, NyergesÚjfaluval szemben, Karvánál állott, védve a Csenkevárnak elnevezett sáncokat és hidfőt, vagy inkább révfőerődöt, amely a Dunántullal való összeköttetést fenntartotta. Bottyánnak az volt a feladata, hogy az ellenséget folyton nyugtalanítsa, a Dunán közlekedő hajóit elfogdossa, megakadályozva ezáltal a már amúgy is Bécsből táplált dunamenti várőrségek élelmezését. A Dunántul nemessége és népe a sok kudarc után azonban már csak egyedül ő benne bizott, igy a sok sürgetésre a fejedelem 1706 november 14-én a lőrinci táborban kiadott parancsában elrendeli, hogy keljen át a Dunán s vegye át a Dunántul kormányzását Andrássy István és Pál tábornokoktól. Bár a „voltaképpeni", de a Nyitra vidékén való működése miatt inkább „cimlegesnek" tekinthető dunántuli főkapitány, Eszterházy Antal gróf is sürgeti, Bottyán nem siet a Rábaköz meghódítása után a már termékeny Csalóközbe is átcsapott Starhemberg Guidó császári tábornok megtámadásával, megvárta, amig ez gyalogságát Pozsonyba, lovasságát pedig Samarjánba helyezi el téli szállásra. A magyarok ekkor már a Rábától délre, Pápa és Sümeg tájára szorultak. Bottyánnak az volt a feladata, hogy menjen egyenesen Simontornyának. Onnan forduljon Nagy-Kanizsának és egyesüljön Andrássy Istvánnal. A délvidékről ugyanis Andrássy és Horváth Ferenc, simontornyai várparancsnok utján az a rémhír terjedt el, hogy Eszéknél valami 30 ezer rác gyülekezett össze, Bottyán maga akart egyetlenegy compániával ellenük lemenni, de Bercsényi nem engedte. Most aztán a leküldött Zanától azt a jó hirt kapta, hogy mindössze annyi rácot talált ott, amennyit két század lovasával szétvert. Igy Bottyán megtakarítva a Tolnába, Baranyába tervezett utat, december 14—15 közt átkelt a karvai réven, a parancsnokságot átveszi Andrássy István és Páltól, 16-án már Nyerges-Újfalunál van s igmándi és kocsi győzelme után Pápát veszi ostrom alá. Itt azonban, amint már előbb láttuk, megint esett egy kis baj vele. Amikor nagyvitézkedve, párducbőr kacagányosan, darutollason rohamra megy, nyakán, vállán és fején kartácslövedék éri. A várat azért mégis bevette, ugy hogy a várparancsnok, Miglio tábornok is elesett, a német helyőrségből négyszáz mindjárt kurucszolgálatba állt. Ezalatt a Béri Balogh Ádám-féle alsó hadsereg Hidvégnél áttört a Rábán, a tervszerű csatlakozás után egyesült a Bercsényi által Karvápái átküldött 25