Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

nem kaphatták, mivel elvitték német uraimék magokkal zálognak — ugy hallom, — ama summa pénzért, a mellyet Ígértek nekik s még meg nem adhatták. Semmi egyéb uj hirt nem Írhatván Ngodnak, otromba irásomrul megkövetem ngodat — de nem tehetek rula: mivel csak szalmavilágnál irám. Kívánván ezek után, etc. Raptim Szent-György, 4. Octobris éjfél tájban, 1705 Ngodnak alázatos szegén szolgája Béri Balogh Ádám m. k. Kivül: Gróf Eszterházy Antal tábornok cime, Ecséd vei ibi-ubi. (P. H.) (Arch. R. 230—231.) Károlyinak azonban ugy látszik, kiliti veresége után elég volt a dunántuli expedíciókból, semmi kedve nincs ugy neki, valamint Eszterházy Antalnak sem, a „szerencsétlen földre", amelyet ők neveztek el „fatális terrának", átmenni. Ő mindenáron a Tisza vidékét akarta tartani s azt erőltette, hogyha az ellenség átkél a Tiszán, a jobbára dunántúliakból álló Bottyán-sereg is nyomuljon utána. Hasztalan irja meg neki Bottyán 1705 október 7-én az alpári táborból, „ha az Tiszán általköltözni fog az német: magam általmehetek utánna: de az Dunántul való hadat soha által nem vihetem, mert fizetetlenek és rongyosak .. ." (Arch. R. 234. lap.) 1705 október 10-én Károlyi a turi táborból maga is jelenti a fejedelemnek: „Bottyán János Uram azt irja, hogy ha az német általjön az Tiszán: instructiója szerint ő is kész általjönni: de az Dunántul való had (Bezerédy, Balogh Ádám, Szekeres István) csak resolválta magát, hogy által nem jön." Közli még, hogy több levele van Bottyántól, amelyben irja, hogy „a maga ezere, (az is dunántuli volt) által nem akar jönni, hacsak fizetése, mundérungja meg nem lész, de maga eljön, most utóbb pedig azt irja, hogy ágyban fekszik, beteg s maga sem jöhet. Ilyen ez a világ és ollyan az magyar! Kérem azért Ngodat, legyen provisio pénzbül: ne esküdjem hamisan annyit nekik!" A fejedelem el is engedte a kecskeméti „ármányosoknak" illetve a városnak szigorúbb megbüntetését, fel kellett azonban ruházniuk Bottyán ezredét. Bottyán 1705 nov. 3-iki nyugtájából tudjuk, hogy a város készen 68 köpenyeget, fejér pénzben 200 és köpenyegekért 592 Rh. forintot, összesen 268 köpenyeget és 174 dolmányt adminisztrált. (Arch. Rák. 268. lap.) Az ellenségnek a Tiszán át nagyobb sereggel való üldözéséből azonban semmi sem lett. A jobb belátásu fejedelem Károlyi nagy csodálkozására elrendelte, hogy ha a német átkél a Tiszán, Bottyán a haza vágyakozó hétezer emberével menjen át a Dunán. Amikor ezt neki Bottyán megírja, Károlyi a fejedelmet, a „Turi táborból" való indulásakor, 1705 október 12-én, reggel 8 órakor irt levelében figyelmezteti, hogy a Dunán átmenéssel: „egy Istenem, nem nyerünk benne ... Ott nincs semmi ellenség. (?) Bottyán beteg, nem mehet s ha mehetne is, tapasztalta Ngod, nem kicsiny csonkulás hétezer ember". (Arch. R. 252.) De mindez hasztalan volt. Bottyán az alpári táborból 1705 október 12-én kelt levelében tudatja, hogy teljesiti a fejedelem és Bercsényi két rendbeli parancsát. Csodálja azonban, hogy Károlyi semmitsem tud arról, hogy immár harmadnapja, hogy az ellenség átkelt a Tiszán s Debrecenbe és a Hajdú városokba igyekszik. „A tisztekkel erősebben kellene bánni az ilyen vigyázatlanság és szófogadatlanság miatt". Ö ezerét másokkal Szenta és Martonyos felé küldte a rácok visszanyomására és csak az ágyat nyomja — egészségtelensége miatt. (Arch. R. 253). 20