Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

1705 október 15-én Bottyán maga is megírja a fejedelemnek, hogy: beteges állapottal lévén a lövések miatt (kiujjultak a Bottyán váránál kapott sebjei) maga gyógyíttatása végett száz lóval, (t. i. — lovassal) 13-án Kecskemétre ment, a hadait pedig kit a Tiszán át, kit Pest eleire ordré szerint elküldötte. (Arch R. 256, 1.) Bottyán, a fejedelem sürgetésére október 20-án Kecskemétről újra jelenti, hogy Gundelfinger és Deák Ferenc ezredeit a Tiszán átkelt ellenség után, a hajduvárosiakat Károlyi Sándorhoz, a jászságot, a Dunántulvalókkal Berthóti Istvánnal Bercsényihez küldte, ő a maga ezredét, Balogh Ádám és Bezerédy Imre ezredével, mely igen kevés, itthagyta, kikkel is a Dunán át fog menni, már a hajókat is elkészíttette. (Árch. R. 261.) 1705 október 31-én azt irja a fejedelemnek, hogy „az hada, a hajók elkészültéig hiába ne heverjen, azt Ráczországra küldötte, ki is a péterváradi sánczig bényargalván, feles ráczokat vágtak s egy álgyujokat elnyerték. S mintegy hatvanig való hajdút küldött Solt felé." (Arch. R. 268.) Ugyancsak ezen a napon tudatja Eszterházy Antallal, hogy „a Dunán által való menésében szorgalmatoskodik, két jó kompot és egy hajót csináltatott, amelyeken a mellette levő hadakkal, becsületesen átköltözhet." (Arch. R. 264.) Még aznap megirja Károlyinak is: „Én már a kompjaimat itten Kecskeméten elkészíttettem, az minthogy tegnap Horváth Tamás Kapitány Uram általment vagy kétszáz gyaloggal, ugy szintén három álgyut is Solt felé indítottam, — magam is holnap egész hadammal elindulok és a földvári sáncot renováltatni fogom az szabad passusnak kedvéért." (Arch. R. 265.) November 2-ára a kémszemlére átküldött Bezerédy azzal a jóhirrel tért vissza, hogy odaát „Eszterházy Gáspár gyalogjait és az lovassában is felest levágatott, maga (Eszterházy) is csak alig szabadult el." (Levél Károlyihoz). Erre november 4-én aztán Bottyán maga is átkél a Dunán s Dunaföldvárt másnap hajnalban félnapi ostrom után beveszi. Seregét még aznap három részre osztja. A felső hadoszlop Csáky generális vezetésével Ebecky, Kisfaludy György, Bezerédy, Réthey, Török István ezredeiből állt. Az alsó oszlop pedig: Balogh Ádám vezetésével, Hellepront, Sándor László, Kisfaludy László, Kis Gergely ezredeiből. A közép hadoszlop vezetesét a saját, Szekeres és Somogyi Ádám ezredeivel, magának tartotta fenn. Terve az volt, hogy amig ő Simontornyát, Palotát, Tatát, Pápát beveszi, a felső oszlop vegye blokád alá Tatát, hagyjon Komáromnál figyelőt, törjön át a Rába vonalon, hódítsa meg a Rábaközt s ostromolja Kőszeget. Áz alsó oszlop pedig vegye meg Bottyán várát, Tolnán, Baranyán át induljon Pécs és Siklós megvétetére, Hellepront maradjon Eszékkel szemközt, Szigetvárt tartsa blokád alatt, Csobáncot, Sümeget vegyék be s Kőszeg alatt egyesüljenek a felső hadoszloppal. Bottyán 1705 nov. 11-én, tehát éppen azon a napon, amikor Rákóczi főerejét Zsibónál Herbeville keményen megverte, Simontornyát 3 napi ostrom után bevette, 17-ed magával a parancsnokot is elfogja. Emberei a seregnek okozott nagy veszteség miatt az egész őrséget kardra hányják. Mig katonái pihentek, ő maga — nov. 13—14. — visszament Soltra, Dunaföldvárra az erődítés jókarba hozására. Miután Simontornyát Horváth Ferenc parancsnoksága alatt őrséggel jól megrakta, Cseszneket, Tatát elfoglalja s már az ostrom előtt megépítteti Hidvégen és Fokon a később oly híressé vált sáncokat. Tatánál hozzácsatlakozott az ott levő magyar labanc lovasság is s ezzel is erősödve, nagy lendülettel vág neki Pápának. 21