Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

séggel hozzám: hadd vihessem véghez velek Kgelmes Urunk parancsolatját s ezeket az szegény solti sánczban lévőket az Istenért segitse meg Ngtok, mert ha nagyobb erő érkezik reájok s csak két napig is legyen alatta: az minémő desperációban láttam üket, bizony elvesztjük szegényeket, mivel olly rossz provisióval vadnak, hogy tegnap bementem hozzájok : az commendánsoknak sem volt félkenyerinél több, hanem az ami kenyeret az ellenséggel elvettetem: azt küldöttem be nekiek és két hordó bort, azzal vadnak szegények. (Datum Szabadszállás, Die 7 Augusti 1705. Címerén az egymásnak szemközt fordulva viaskodó oroszlánok s elül is kardos oroszlán és e betűk: A. B. D. B. (Adamus Balogh De Bér) Praedicatumát ő mindég aláírja: Béri Balogh Ádám. Szép irása van, különösen szépen irja nevét Levelei mindég terjedelmesek. Ennek külcime: Tekéntetes és Nsgos Károlyi Sándor Fő, Generális Uram Ő Nsg ának, nékem naggy jó kglmes Uramnak alázatossan adassék. Belül: Mélttóságos Grális, Nékem jókglmes uram fölöttéb stb. Végül: Ezzel Isten éltesse Ngodat szerencsésen sok számos esztendeig. Datum, t. Nagyságodnak alázatos szolgája.)" (Nemzeti M. Thaly kéziratgyűjtemény.) Nem kevésbbé érdekes Balogh Ádámnak a következő napon gróf Barkóczy Ferenc generálishoz intézett alábbi levele: „Mint jó Méltóságos Gralis uramnak ő Ngának ajánlom kötelességgelvaló szolgálatomat., és Istentől szerencsés sok jókat kivánok, Ngod uri Méltóságos levelét böcsülettel vettem, mit irjon és parancsoljon, értem, noha nékem se orderem se parancsolatom nincsen erre, hogy én ezt a darab földet itt őrizzem, hanem az én orderem az jó Kgelmes Urunktól, hogy mentül előbb az Dunán általmenjek Hellepront ezerével. Az minthogy e yütt találhattam volna üket, nem most, hanem már régen által mentem volna, az mint hogy már miulta itt vagyok is leveleket (kapok) szegény Bakonyban lévő lappangó kuruczoknak, kik is az Istenért kérnek, hogy siessek hozzájok általmenni, most lehetvén csak egyszer ellenségünknek véttenünk, s lovainkat most kellenék kéméilenünk, hogy ha által mehetünk, hogy annyival is jobban éjjelnappal operálódhatnánk tul, ha egyszer által mehetünk, de látván itt is nagy szükséget, igenis Ngod parancsolatjának kivánok engedelmeskednem, s vékony tehetségem szerént evvel az száz lovas katonámmal, az mit véghez vihetek, kivánok tiszta szivbül szolgálnom Szintén ezen órában érkezett az portám, circiter tiz óra tájban étczakán Sz. Miklósrul, ki is referálja, hogy az ellenség Almás táján gyütt az elmúlt étczakán által, ugyan az kit tegnapelőtt visszavertünk, ki is ma kicsapván sz. Miklósra, károkat nem tehetett mivel sz. miklósiak mind pusztán hadták az falujokat, s nem talált semmitsem az ellenség benne, az kik is most is ott vannak, ahol ahol által jöitenek, ki miatt az ittvaló szegénység és futott nép annyira megrémült, hogy Isten tudja micsoda nyomorúsággal tartóztatom üket. Mellyeket is, ha csak Ngtok holnap délig segítséget ne küld, — az mégis szegényeket megbátoritaná, — ez az nép holnap Kecskeméten és imitt-amott lészen, már nem tarthatjuk, mivel tudják, hogy itt körülbelől sehol több had nincs magamnál leyő egynihány szegénylegénynél. Cseplész uram is elment Sz. Miklósrul maga seregivel ... Én azért jóllehet bátorítom ezen szegénységet, ha volna mi mellett őriznem üket, kívánnék egész tiszta szivbül minden tehetségemmel szolgálnom, de az erőim kevés, azért ha segítséget küld Ngtok, kivánok életem fogytáig szolgálnom, de ultra posse nemo tenétor. Ezt az itt levő szegény futott népet erővel most ezen az étczakán mind behajtattam ide a kerítésben, ugy hogy — ha ellenség hertelen találna jönni, oly hertelen felgázolhatná, magam penig kevés seregemmel az falu eleiben a gyöpre szállottam onnéd mindenfelé portáztatok s az mennyire tehetségem vagyon, vigyáztatok. Nem tudom soha meggondolnom Ngtok miért tartóztatja Hellepront uram ezeribül való három seregemet, kikkel itten nem annyi hasznot mind ot az kit tesznek, hanem tiz annyit vihetnék most itt végben velek, kiért Ngod az nagy Istenért kérem, hogy mentül előbb lehet eressze hozzám üket, Kegyelmes Urunk parancsolatja szerént had járhassak el orderemben. Kívánom ezek után, Isten tartsa szerencséssen Ngodat. Datum Szabadszállás Die 8 Augusti Anno 1705. Ngodnak alázatos szolgája: Béri Balogh Ádám m. k. Kivül: Méltóságos Gróff Barkóczy Ferenc Grális uram ő Ngának sietséggel adassék. (Thaly Kálmán megjegyzése: Balogh Ádámnak nincs több levele Károlyi levéltárában, mint az emiitett 1704-iki egy és ezen kettő, továbbá az 1710-kiek nr. 5, összesen tehát 8 darab. Nemzeti Muzeum.) 18