Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

irja a fejedelemnek, hogy „az ellenség átköltözött, tul vagyon tábora, de nem nagy. De tegnap 15 sajka s öreg hajók mentek le a Dunán, lovas pedig a szárazon tul s már a solti sáncot lövik is, kinek recognitiójára Balogh Ádám (ezeres) kapitány azonnal indult Solt felé". Balogh Ádám villámgyorsan is Soltnál termett. Az 1705 aug. 7-én Szabadszálláson kelt levelében már tudatja Károlyival, hogy a tegnapi nap (tehát aug. 6-án) Soltnál átjött körülbelül 400 lovast és egy néhány sajkás gyalog rácot kevés magával, körülbelül száz főnyi seregével elverte Soltról, minden prédájukat elnyerte, a révig üldözte őket, újból rájuk akart ütni, de a révnél felesszámu rác őrködvén, a szárazon rajtok nem mehetett. Aznap éjjel Solton hált, holnap (8-án) hajnalban azonban újra bemegy a révbe. Valósággal könyörög azonban Károlyinak, hogy elmaradt kevés seregét küldje azonnal utána, mert itt többet használhat. Balogh Ádámnak ez a fennmaradt levele oly érdekes részleteket mond el, melyek nemcsak az ő rettenthetetlen bátorságáról tesznek bizonyságot, hanem mutatják a katonái és a szegény nép szenvedései iránt való emberies részvétét is. Épp ezért indokoltnak találom, hogy ezt az érdekes levelet egész terjedelmében közöljem: Szabadszállásról Károlyinak: „Fölöttébbsajnálom kglmesUram, hogy Ngod kevés seregeimet tartóztatja, holott én kgelmes Urunk erős s kemény parancsolatjábul s ordreibül ugy commandéroztattam, hogy valamely órában valahol találhatom Hellepront uram ezerét, avagy az ahhoz tartozó katonaságot, azon órában mellém vévén, nyomuljak velők által az Dunán: de ha az Dunán által nem mentem volna is, elég dolgot és munkát adhattam volna nékik tegnapi napon s még most is olly szükséges volna, hogy egyszer ezen darab földnek nagyobb hasznot nem tehetne, mint most itt velem. Kiért is Istenért kérem Ngodat, nagyobbért nem kérhetem Ngodat, ne tartóztassa egy óráig is azon kevés seregeimet, hanem küldje sietséggel ide hozzám, hadd szolgálhassak vélek hazánknak és országunknak kglmes Urunk parancsolatja szerént. Istennek ő Szent Fölséginek kiváltképpen való nagy irgalmábul s kgglmébül circiter század magammal tegnapi napon azon ellenségre az kik sóti(ra) ütöttenek és áltoljutának circiter négy száz lóval, egynéhány sajkás gyalog ráczczal: azokat ezen kevés vélem levő seregemmel elvertem Soltrul, s minden predájokat elnyertem, magokban is elég kárt, Isten segitségébül (tettem), sőt egész a révig, az hol ide által költözött volt, kisirtem, s ott ujabban rajtok akartam ütnöm költözéskor, de feles gyalog rácz őrizvén, az szárazon rajtok nem mehettem, mivel úgyis első ütközetemben jó egynéhány katonáim elestenek, sok jó paripájok elhullottanak; féltvén az több károktul üket, nekik nem vihettem üket, hanem egész sötít estveiig, valmeddig által nem költöztenek, mind ott voltam, s az midőn mind által mentek, akkor tértem ujobban az solti sáncban szegény hajdúk vigasztalásukra. Jóllehet az mig az ellenség az sáncz elöt is, addig is bementem volt egynihányad magammal hozzájuk bátorittani, s az éjjel Solton háltam, az minthogy föltett szándékom volt, hogy ma az egész estveiig az általköltöző révhelütt legyek, de eg Oláh Gergöly nevü, Hellepront uram hadnagya miatt nem vihettem be seregemet, reám támadván, hogy illy kevés katonasággal mit gondolok, hogy ott akarok labodoznom ? ki miatt is az egész seregeket fölzönditette volt reám, s tegnap is, azért, hogy részeg s maradozó katonáit jó formára megveregettem, belém veszett volt; kit is ezen órában megfogattaván, küldöm Kecskemétre. Kérem azon Ngodat, hogy valameddig sok izbeli cselekedetei éránt haditörvény nem szolgáltattadik reája: mindaddig zászlótartójával együtt el ne eresztesse. Ma ugyan már itt maradok, de holnap hajnalban ujabban a jó lovassával bemégyek azon révben, az hol a német általköltözött s az mit vékony erőmmel tehetek és szolgálhatok szegény megpusztult hazámnak s ennek az darab földnek kívánok tiszta szivembül szolgálnom. Megvallom Méltóságos Generális Uram, hogy ha ezen egynihán kevés katonámmal itt nem találtam volna lennem, ez az egész darab föld most mind elpusztult volna s talán tegnap is és ma még a sánczbul is kiverte volna szegény solti sánczban lévőket, mert már az rőzsét derekasan készítette s vágta az gyalog rácz, de azokat is elkergettem róla. Most micsoda operátióban vadnak nem tudhatom, jólehet hadtam egy igen jó helen jó strázsát az ki vigyáz minden felé ott Solt táján s az mint irám, hajnalban magam is visszamégyek szegény sánczbelieknek vigasztalásokra; ha ellenségre ujabban ide által nem találok is, hanem még utóbb is kérem az Istenre Ngod-t. seregeimet küldje siet-