Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

Elmondja továbbá a jelentés, hogy „a még Imsódról hat sajkán előre küldött, válogatott hajduságbeliek a Dunaföldvárba pálinkát, dohányt s más élést vitt, Budára visszatérni akaró 6 sajka rácot a sóti sánc mellett rekesztették s Bottyán 300 gyaloggal s egy néhány lovassal a barátok rezidenciájának ellenében bemene a szöllőhegyek orrában, hogy az ellenség kemény lövöldözése közben álgyuknak és munícióknak helyet nézzen. Tegnapi napon pedig az árkoláson belől, a tornyon kivül épített sánc megvizsgálására. A mieink szerencsésen kijöttenek, az ellenség pedig tegnapi napon mind a felső sáncokba hordozóskodott. A rácz egy fal mellé a Duna felé csoportozott, a lovát, marháját a sáncz oldalában legelteti." Eszterházy Dániel gróf junius 7-ki jelentése szerint „a lovas német két óra tájban negyven gyalog ráccal kijött. Minden tartózkodás nélkül rájok menvén a vitézi rend: nagy szaladásra ejtették az ellenséget és a külső kapun behajtván őket, egész a sáncznak belső kapujáig mind hátokon puskáztak és azon is béhajtván, bérekesztettenek és a két kapu között majd egy óráig rettenetes puskázást és lövéseket töttenek mindkét részrül egymás ellen. A sánc kapuja előtt való strázsaházat megégetvén, a mellette levő szákállost is kihozták katonáink." „Junius 9-én Bottyán János Generális a vár háta megé került, az honnant az hegy alatt annyira bévitte az hadakat, hogy apró puskákkal egymást penetrálhatták. Az munitióval penig ugyanaz hegy alatt, a megirt tó szélin egy árok mellett megállapodván és lövéshez kezdvén, próbáért csakhamar oly operátiót vitt véghez, hogy a sáncon kivül tett két rendbéli • árkolásokból csakhamar kilövettenek a németek, melyeket is a hajdúság mindjárt occupálván, egészlen bépuskázták a németet a sánczba." (Arch. R. 194—197 1.) A kezdet tehát jól indult. Dunaföldvár két sánca már a kurucok birtokában volt, de az ostromot abba kellett hagyni, mert Glöckelsberg, a budai császári hadak parancsnoka segíteni akarván a Bottyán által annyira szorongatott Földváron, Szegeden és Péterváradon, hirtelen összeszedett nagy sereggel, erős tüzérséggel, a budai vár nagy résttörő ágyúval junius 18-a körül elindult Földvárnak. A Dunán fegyveres sajkák, naszádok kisérték. Bottyán abbahagyta Földvár ostromát. Gyalogságát visszaküldte Bottyánvár védelmére, maga pedig kevés számú lovasságával Glöckelsberg feltartóztatására Dunaföldvár felé ment. Elsőizben szerencsésen vissza is verte az ellenséget. A másodízben való támadáskor azonban vakmerőségének majdnem áldozata lett. Egyetlen lovas ezredével rohant a nagyszámú ellenségre. Katonaságában nem esett kár, de maga legelői járván: vágást kapott az arcára és oly kemény lövéseket combjába, hogy sokáig sántított miattok. (Károlyi levéltár.) Ezrede gyorsan visszavitte Bottyánvárába, amelyet aztán még pár napon át hősiesen védelmezett. Csakhogy a fejedelem átlal segítségül előre küldött Brenner ezredes szándékosan elkésett, amiért később Széchenben le is fejeztetett. A megszeppent gróf Eszterházy Dániel tábornok is magára hagyta. Tizezeren felül való seregét visszavitte a még ép hidon. Junius 21-én már a tulparti Ordasról mentegeti magát a fejedelemnek irt levelében: „Amely segítségünk érkezék is: zászlókban száma meglévén, fogyatkozása van a vitézlő rend számának. Kiváltképpen a gyalogság confundálta magát, reméntelen bátortalanságban esvén Generális Bottyán Uram megsebesedésével." (Arch. Rák. 198.1.) Bottyán, hogy fenntartsa a néphitet sebezhetetlenségéről, most is azt hirdettette tisztjeivel, hogy nem a németek lőtték meg, mert hiszen tudják, hogy a golyó őt — nem járja, hanem a hajóhíd építésnél ácsforgács csapta meg 15