Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

Méltosságos Generalis nékem jó kgmes Uram Sitkin által jővén Pottyondy Adam Uramal Szollottam s tudakoztam eő kgmitül, ha Ngod parancsolta eő kgnek valamit az Haiduk véget, avagy nem, de ugy monda eő kgme, hogy Ngodnak még semi parancsolatyát nem vete, ha azirt Ngod meg talált vólna feletkezni rólok, Ngod méltóztassik valamit parancsolni nékiek, hogy tudhassak magokat mihez alkalmaztatni, én ma inind Sothonbul Peczőlik el megyek, s holnap regvei valahól találhatom Tiszt Uraimikat, Ngod parancsolattya szerint conjungálnom fogom magamat eő kgmekel, az Sárváry Németnek bé menetelében Semi sincs, ha mi occurentiáink lesznek fogom Ngodat tudósítanom mindenekrül, várvan (?) továbit Ngod parancsolatyatul. Kívánom I(ste)n Sok Számos Esztendeig éltesse Ngodat, Datum Sothon Dje 21 Marty 1705. Ngodnak Alázatos Szolgája Béri Balogh Adam m. p. HÁTLAPON: Méltosságos Nagy Karolly Karolly Sándor Urnák, Nemes Szatmár Vármegye Feő Ispanyának, Méltosságos Választót Erdéli Fejedelem Fölső Vadászy Rákóczy Fere n c z kgmes Urunk Feő Gralisának d : Nagy jó kgmes Uramnak eő Nghanak alazatossan jrám. Ibi ubi. Balog Adamus seribit quod 21 Marty Germani nondum venerint ad Sárvár (P. H.) címeres viaszpecsét. (Hadtört. Muzeum. K. László József alezredes szives közlése.) Bottyán 1705 ápril 2-án még Patajon intézkedik Károlyi szétszórt seregének összeszedése iránt. A fejedelem azonban már a március 28-án Id. Gróf Barkóczy Ferenc tábornokhoz intézett levelében neheztel érte, hogy Bottyán, bár erre határozott utasítása volt, eddig még semmi portát át nem küldött. (Pedig amint láttuk, a fejedelem előbb idézett március 2-i levelében ettől eltiltotta.) Most, az Egerben 1705 április 4-én kelt utasitásában megparancsolja Barkóczynak, hogy „menjen le ismét a Tisza—Duna közére s vegye által a hadak kormányzását". „Szüntelen portáztasson Pest felé, sürgesse Károlyit s a már utasítást kapott Bottyánt elégséges gyalogsággal való általmenetelre, ki is a hidnak készéttetett helynek ellenében sáncot ásatván, magát az ellenség ellen oltalmazhassa, holott pedig ebben impedialtatnék: ugyanezen gyalogsággal vagy alól, vagy feljül lopja át magát a Dunán és praevio modo a Dunaparton sáncot építvén." (Arch. R, 182.) Egy-két nap elteltével Bottyán át is ment a Duna jobb partjára. Április 10-én már azt irja Bottyán várából Károlyinak: hogy portát küldött Dunaföldvár alá és 70 hajdút Pécs felé élés hajtásra. Miután biztonságba helyezte a solti sáncot, Imsós és Kömlőd között lerakta hajóhidját, Dunaföldvárt ostromzár alatt hagyva, 7000 lovas emberével megindult Tolnának, Baranyának s Eszéknél átkelve a Dráván, benyargalja a Szerémséget, Szlavóniát, egészen a Száváig. Május 13-án azonban már ismét Pakson van, hogy védje és készen tartsa a kömlődi hidat a Béri Balogh Ádámmal, Bezerédy Imrével, Hellepronttal szétkalandozó hadserege számára. Junius első napjaiban Buda alatt levágja Glöckelsberg és Pfeffershoven 800 emberét. S miután a Duna balpartján is kiépíti az imsódi, vagy imsósi sáncot, Eszterházy Dániel tábornok is átjön a jobb partra 10 lovas ezredével és egy gyalog dandárral. Erre vonatkozóan Eszterházy Dániel 1705 junius 6-án kelt levelében azt jelenti Földvárról a fejedelemnek, hogy: „tegnapelőtt Földvárt megszállta. A kétfelé osztott lovas hadakkal ő az alsó tó mellett őrködik, ha az ellenség Simontornyáról, vagy a szekszárdi passuson át a Duna—Dráva közről érkeznék. Bottyán pedig Buda és Fejérvár felől, ha vizén, vagy szárazon nyomulna, hogy azoknak elébe állhasson." 14