Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

Egynehány kuruc már 1704 november 26 táján átcsapott volt Paksnál a Dunán. Bottyán János is „átcsusztatott két zászlóalja lovas kurucságot, kiknek kapitányuk veszprémi Zana, másik pápai Sándor László" (Sándor Menyhért cs. kir. alezredes levele Koháry Istvánhoz, Esztergom, 1704 november 26. és 30.). 1704 október 4-én Korponay János hadipénztárnok Soltról elpanaszolja a Fejedelemnek, hogy Helleprant terminust adott neki és Horváth Tamás kapitánynak Földvár megütésére, de megtréfálta őket: Székesfehérvár alá ment „marha-hajtani". S az ellenség látván, hogy kevés a lovas, őket néhány jó emberük kárával kinyomta a városból s ő meglövött jó paripájának még csak a nyergét sem hozhatta el. Tudatja különben, hogy: Balogh Ádámnak még nem fizetett, mert „az katonáit elvette Hellepront Uram, igen nagy competentiában levén egymással." (Arch. R. 162.) Bottyán 1704 nyarán és őszén egy-egy ezreddel át-átküldte Bezerédy Imrét, Balogh Ádámot, Szekeres Istvánt és Helleprantot is, hogy az agyonzaklatott dunántuli népet bátorítsa, de a szorgalmasan vigyázó gróf Pálffy János és gróf Heiszter Hannibál tábornok ezeket visszaszoriták. A legutóbb átküldött Balogh, Helleprant, Szekeres, majd az újra átküldött Balogh s végre Bezerédy kénytelenek megint csak visszatérni a Duna balpartjára. Tettek egyegy merész fordulatot, de állandóbb állapotot teremteni nem birtak. (Thaly Bottyán János. 64—65.) A fejedelem 1705 mártius 2-án Egerben kelt levelében „kedvesen vette, hogy Bottyánnak a Dunán átköltöztetett hadai szerencsésen jártak". Közli azonban vele, hogy mivel Károlyi Sándor a Dunán már'átment, a commandó azon földön ő Kglmére bízatott, tovább tehát azon részre hadait ne küldje. A hídnak építését a hidmester oda érkezéséig halassza el. A szükséges anyagokat azonban vitesse a solti sánchoz s tegyen javaslatot: hol lehetne kevesebb munkával, alkalmasabb helyen hidat és sáncot csináltatni? Bottyán Paks fölött a róla elnevezett Bottyán várát és a balparton az imsódi, vagy imsósi sáncot javasolta s nemsokára a saját elgondolása szerint el is kezdi építtetni. (Elzavarta még a fejedelem által oda küldött „incsinért" is.) De még javában tart a munka, amikor a Heiszter által Kilitinél megvert Károlyi, Bottyántól segítséget kér. Hidja nem levén készen, Bottyán még nem mehet, igy Károlyi a Heiszter által Kilitinél dőzsölés közt meglepett s március 31-én szétszórt seregének romjait 1705 ápril hó 1. és 2-án Somorjánnál átviszi a Duna balpartjára. A főtiszteket alig kisérte néhány száz, tul a Tiszán való közkatona, a többieket pedig elnyelte, amint Bercsényi irja, a Bakony, Somogy, Zala erdősége. „Gróf Eszterházy Dániel ugyan ott maradt 5000 emberrel, de többé nem gátolhatta, hogy Heiszter tüzzel-vassal ne pusztítsa a Dunántult, amelyet a „kismartoni bor vesztett el." (Bercsényi Rákóczihoz, április 18. Rákóczi emlékiratai 89. Simonyi VI. 10. Márki. II. Rákóczi F. I. 332.) Katonáiból legtöbbet vitt át Balogh Ádám, Szekeres és Hellepront. Egyenként 6—8 száz embert. Ugy, hogy Balogh Ádám, Ibráni, Zsibrik seregében, mintegy negyedfél ezer ember maradt együtt. Csípősen meg is jegyzi Bercsényi a fejedelemhez 1705 ápril 12-én intézett levelében a panaszkodó Károlyiról. „Nem oszlott és szakadozott el hát az a had mégsem annyira, hanem ő kegyelme és a tisztek szakadoztak el a hadaktól." Ebben igaza is lehet s hogy a fejvesztettség már előbb is mekkora volt, mutatja Béri Balogh Ádámnak 1705. március 21-én, tehát még az előbbi szerencsétlenség előtt Károlyit kereső levele: 13