Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

még teljes egy hónapig, mert Forgács Simon gróf, Rákóczi tábornoka csak 1704 május 31-én fogatta el és verette vasra elpártolási szándéka miatt. De Balogh Ádám ugylátszik, tisztázta magát. (Május havában Rákóczinál is volt kihallgatáson.) Forgács különben maga is császári tisztből lett Rákóczi hívévé s Bottyánt és Eszterházy Antal, pápai császári alezredest is ő téritette át, igy értette a módját, hogy Balogh Ádámot is megtartsa a Rákóczi iránt való hűségben. Nemsokára kibocsátotta fogságából s ettől kezdve Béri Balogh Ádám egészen a vérpadra jutásáig tántoríthatatlan hive a fejedelemnek. Nagyobb működési tere Balogh Ádámnak Bottyán tábornok alatt nyílott, aki igazán sokra becsülte őt. Tudjuk, hogy a császárhoz hű Bottyánt valósággal kiüldözték a császári hadseregből. Kuckländer esztergomi parancsnok áskálódására, már mint császári ezredest elfogják. Bécsbe kisérése közben azonban, a hozzá ragaszkodó nép Nyerges Újfaluban éjjel kiássa börtöne falát s Bottyán, az érte később börtönhalált halt első felesége által oda csempészett fegyvereivel keresztülvágta magát őrein s Bercsényihez menekül Selmecre s 1704 október 10-én, Vihnyén már Rákóczi kezébe le is teszi a hűségesküt. A fejedelem nyomban tábornokká nevezi ki. S Bottyán, november 16-án éjjel 1000 hajdújával már el is foglalja a Dunántul kulcsát, Érsekújvárt. 1704 december 25-én, a fejedelem Emlékiratai szerint Nagy Szombatnál csodákat müveit. Haiszter élete is veszélyben forgott s amikor Rákóczi a Vág mellé visszavonul, Bottyán átkél a Vágón, a Morva széleken kalandoz s Nagy Szombat nemsokára kuruckézre jut. 1704 december 20-án ő lesz a dunántuli hadak főparancsnoka. Nagyon is nagy szüksége volt Rákóczinak ilyen tapasztalt, kipróbált hadvezérre, mert egyre-másra balsikerek érik a Dunántulra átjött seregeit. Az általa Paksnál átküldött Forgács Simon tábornok eleinte szép kezdeti sikereket ér el. Pápán 400 katonából álló helyőrségével Rákóczi részére téríti Eszterházy Antal gróf, császári alezredest, akit a fejedelem mindjárt tábornokká nevezett ki. Majd átmegy a Rábán, benyargalja Mura mentét. Székesfehérvárnál elvágja Heiszlernek Győrvárával való összeköttetését. Koronczónál azonban csatát vesztett 1704 jun. 13-án, mert a vele rossz viszonyban levő Bercsényi és a Somorjánál a Dunán átküldött Károlyi, a helyett, hogy Forgáccsal siettek volna egyesülni, Ausztriába csaptak, a bécsi külvárosig portyáztak s Károlyi már csak Forgács szétvert hadainak összeszedésére érkezett* s amint Önéletrajzában irja: „Ocskay Lászlónak maga haszna keresése és sok tánca elejté Sopron városát kezünk alól." De Károlyi maga is pórul járt, mert bár Rabatta tábornok császári seregét Szentgotthárdnál teljesen szétveri, Heiszter Kis Martonnái őt is alaposan megveri, ugy hogy a foglyok kicserélése ügyében Bottyánnal levelet váltó ^ukländer, esztergomi cs. várparancsnok 1705 ápril 3-án kelt levelében, „nem tudván egyébbel kedveskedni" (igy!) Bottyánnak, megírja, hogy Heiszter az elmúlt hó (márc.) 31-én „a Kilitti, Fehérvár mellett levő falunál annyira megverte Károlyit, hogy a holttestek egy mérföldnyire hevernek." (Arch. Rák. 18.) Bottyánt, Újvárnak 1704 nov. 16-án történt elfoglalása után a Pozsony felé indult fejedelem 5000 főnyi seregével legalább egyideig, a Dunamentén hagyta, aki azután Komárom, Esztergomnál, majd a Duna-Tiszaközön vigyázott a Dunán átkelni akaró császári hadakra és a mozgolódó rácokra. * A fejedelem azzal mentegette Forgáchot, hogy Bercsényi ellenszenvből, Károlyi pedig bizalmatlanságból és azért nem ment idejében segítségére, mert tisztjei csak portyázásokban gyönyörködtek és nem rendes csatákban. (Márki S. 11. Rákóczi I. 339. 1.) 12