Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

levele. (Nemzeti Muzeum, Nádasdy levelezés 1—82.) Ne csodáljuk tehát, hogyha ugyanott megtaláljuk Béri Balogh Ádámnak, apósa sok unszolására megirt, nagyon érdekes levelét: „Mint nekem mindenkoron régi nagy jó Méltóságos Gróff Uramnak, alázatosan szolgálok, s Istentiil kívánta sok szerencsés jókat kívánok Nagyságodnak. Én Nagyságtokat s mind az én jó Kegyelmes Bán Uramat 0 excellentiáját az Istenért is alázatossan követem, hogy parancsalotanik eleget nem tehettem. Mentem volna örömest, tiszta szivbül; de én Nagyságos, Méltóságos Gróff Ur egy árkus papirosra sem tudnám leirnom, nekem azuta micsoda galibáim s különb-különb vesződésim nem voltanak az itt való katonasággal és nemességgel, kik előbb zászlóim alatt voltanak; semmiképpen fel nem ültethettem űket, az dominiumban levőket, kiket el vontak tülem, kiket pediglen az urak magok jószágán levő szabadságokat (igy) föl nem engedék ülnyi: ük is, Isten üket ugy segélje föl nem ülnek, — ezeket mind az vármegyére kölletett beadnom, az vármegye nevezett szt rendelt alájam (igy.) 5 százat, azok is csakugyan semmiképpen nem akartak föülnyi. Most már hurczolódom, mocskolódom, Méltóságos Gróff Ur, velek, dulatom, kötöztetem. Engemet itt mind az Urak s mind nemessek eleget fenyegetnek, hogy habékesség lészen, igy tesznek, amúgy tesznek, s mindenemmel sem érem be, nem tudom jövendőben mi lészen kimenetele ? rosszakarókat eleget csinálok s ellenségeket, de nem tehetek rulya, valamint adja Isten, általesem rajta. Böcsületemért nem szánom mindenemet is elvesztenem, — csak böcsületem maradhasson meg. Szintég már ma dulatom, fogdoztatom mindenütt üket, holnap Isten segítségéből megindulok velek, s mentülhamarabb mehelek Nagyságtok szolgálatjára, sietek velek. Méltóságos Gróff Haiszter ur, ő Excellentiája is tegnap gyütt áltól, igen szép s jó militiávol Sárvárnál, az is ma itt tart rosttagot; ugyan előbb megindultam volna, Méltóságos Gróff ur, de ezen hadnak transitusaa akadáloztatta megindulásomat, mert azt vélték, hogy ezek is oly istentelen népek, mint a ráczok voltanak, az kik Karakónál átmentek, azért nem mertek addig megindulnyi, mig azok már el nem takarosznak. Nagyságod társzekerével is itt vagyon az Nagyságod porkolábja, az miket Nagyságod parancsola, hogy hozzanak, mindeneket elhozott, már magamtul el nem hagyom, az minthogy nem is tanácsos egy szekérnek magának járnyi, mivel nincs is senki mellette, csak maga egyetül van a szekérrel. In Nagyságoddal szemben juttatván, corám plura. Maradván ezzel Nagyságodnak, mint nekem régi jó Méltóságos Gróff Uramnak Mihálfa, 27 ápril 1704. alázatos szolgája Béri Balogh Ádám m. k." (A külcim latinul. A pecsét (B. B. Á.-val) címerével jelzett ismert gv. pecsétje. Egészen saját kézzel irva. Nemz. Muzeum. Kézirattár, Gr Nádasdy Ferenc 1704 —1705-ki levelezéseinek I. kötetében, a 8—21 levél.) Kétségtelen, hogy ebben a magát mentegető levelében Balogh Ádám mindenféle ürügyet felhalmoz elmaradásának kimagyarázására. Le nem tagadható azonban, hogy 1704 április 27-én Mihályfán a németek táborában volt, bár Nádasdyhoz irt fenti levele szerint csak — „másnap akart katonáival szolgálatukra sietni." Fontos okok kényszerithették, akárcsak Bezerédy Jánost, az alispánt, aki 1704 jan. 3-ikán még hódoló küldöttséget vezetett Károlyi elé Somorjánba. Nem állapitható meg azonban, hogy Balogh Ádám az apósa által emiitett formális hüségesküt ez alkalommal letelte volna. Thaly Kálmán feljegyzéseiből csak annyit tudunk meg, hogy „ugyanekkor Bezerédy János, Szarka Zsigmond, Babocsay Ferenc, Niczky és a Kisfaludyak is meghódoltak a czászáriaknak. (Pálffy Miklós levele) cs(ak) Sándor László — nem és tán még Bezerédj Imre, aki különben ugy látszik, akkor még nem nagy potentát volt." (Nemzeti Muzeum. Thaly kéziratgyűjtemény). Kijózanithatta katonáinak, a rendeknek habozása s ellenséges magatartása is, de hogy nem is igen volt meg a komoly átpártolási szándéka, mutatja az, hogyha ezt akarta volna, könnyen csatlakozhatott volna mindjárt Heiszterhez, aki a levél szerint átjővén, „jó militiával" aznap éppen a levélírás helyén: Mihályfán (Kemenes Mihályfa, Vas megye) tartott „rosttagot." De Balogh Ádám elmulasztja a beigért „más napot" is s ha mindenáron csatlakozni akart volna, volt reá ideje 11