Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

A társaságnak jó része a kalandosabbnak tetsző lovaglást választotta az iszonyu fáradságos, körülbelül 18 órai útra Jenisalemig, de meg is bánták, mert visszafelé nem volt már ember, ki a lovaglásra mert volna vállalkozni, Imposans volt e gyülhely, hová a fél Jaffa sereglett össze bámészkodni. Az arabsok színes kaftánjai között oly jól vették ki magukat a magyar nemzeti zászlók, melyeket élénken lobogtatott kocsink felett a meleg szél. A nyugtalan nyerges arabs lovak ezerféle ezif'rasággal voltak feldiszitve. Mindenfelé Pater Angelinek commando szava hangzott, ki 7 éven át megszokta már Palaestinában a lovaglást s most is tüzes arabs lovon vágtatott hol jobbra, hol Italra rendet parancsolva. Midőn már kiki megülte lovát vagy elfoglalta kocsijában helyét, megindult a menet. Elől ment a lovas csapat, melynek élén Pater Angeli s a jaffai consulatusi dragomán vágtatott, s utánnok jöttünk mi három-három lótól vontatott nehéz társzekereinkkel. Olyan volt e menet, mintha csak ostromra indultunk volna s a tudat, hogy Jerusalembe vonulunk, élénken emlékeztetett a keresztes hadakra, melyeket egykoron D'Amiensi Péter barát ugyanilyen csuklás habitusban vezérelt, mint bennünket a száguldó paripán elől vágtató Pater Angeli. En. ki nyargalni esak szamáron tanultam meg s azt is Afrikában, a kényelmesebb kocsit választottam o hosszú útra ; de hogy meg ne irigyelje az olvasó e kényelmemet, sietek arról gyenge képpel szolgálni.