Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

dön elszokott társaságunk a tántorító hullámoktól s igy nem volt csoda, hogy ebéd előtt csupa sápadt arczokkal találkoztunk, mind a mellett csakis 3 betegre kellett orvosunknak vigasztaló szavait pazarolnia. Ebéd alatt nagy kelendősége volt a mintapincze palaezkjainak, hisz nem tiltotta most már azok fogyasztását az afrikai kánikula s majdnem olcsóbb áron kaptuk ez igazi honi szöllőlevet, mint Tantában a zavaros Nílus vizet. Helyre is hozta e specialis magyar kúra a még délelőtt émelygő gyomrokat. A sorra közölt élmények és tapasztalt komikus episódok csak fokozták a jó kedélyhangulatot. A többi között debreczeni Bandi bátyánk, mint a különlegességek kedvelője szintén megjárta fez-zével. A mohamedánoknak ,.vörös stiglicz sapkája" — mint monda — neki is megtetszett s miként mi emlék gyanánt majdnem valamennyien vásároltunk ilyent, ugy vett ő is magának egyet és pedig mint döbröczönyi gazdag civis nem a közönséges fajtából, hanem az ezüst pitykékkel gazdagon kivarrottakból s miután nagyon megtetszett neki, puha pörge kalapját zsebre vágta, mindjárt ez uj fezzel parádérozott a város utczáih. Azonban mindenütt a merre ment hahotával fogadták s ujjal mutogattak feléje' „bolondok ezek —• gondolta magában — magyar embert soha sem láttak !" Később mégis szeget vert fejében az a sok mosolygó arez s elhitette magával, hogy sarkantyús csizmáját bámulták, mig végre haza térve a szállodába, ott tudta csak meg, hogy női fezben parádérozott s hogy ezen ezüsttel ki-