Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

Alexandriától nem messze az éj sötétségében gyönyörű tűzi játék villant fel előttem s esak a tarkán fellobogózott indóháznál tudtuk meg. hogy mindezen ünnepélyességek a Khedive tiszteletére rendeztettek, ki alexandriai tartózkodásából ismét visszatért Kairóba, Az alexandriai indóháznál eonsulunk szabta meg a hajóhoz vezető kocsi bért, a mit. oly respectussal tartottak meg arabs frakkereseink, hogy még egy árva szót sem vesztegettek baksis kérésre, a mi hallatlan dolog levén, mindenkiben méltó csodálkozást keltett, annál is inkább, mert a legtöbbnek nem volt tudomása ez intézkedésről. A tengerparton is consulatusi kavasz tartott rendet s egy-egy bárkába csakis 10 személynek volt szabad beszálhvni. Hajónkon csakhamar otthoniasan éreztük magunkat s vacsora után ismét a hajó fedélzetén gyűltünk össze, hol a kairói nagy hőség után most a tengeri hűvös levegőben oly édesen esett fáradt tagjainknak a már megszokott hinta székekben a pihenés. Többen voltak kik elaludva, akaratlanul a karszékükben töltötték az egész éjszakát s csak a reggeli nap keltette fel Őket legnagyobb bámulatokra. Szeptember 21-én elbúcsúztunk, részemről legalább örökre, Afrika földétől, hogy egy más világrész, Ázsia felé vigyenek a tenger csendes hullámai. Kedvező szelünk levén, kifeszített vitorlákkal kétszeres erővel haladhatott hajónk. Az afrikai szárazföl-