Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

emlékeken elmerenghet szemünk, de a lelket ritkán képesek felmelegíteni. Ez emléket nem emberi kéz, hanem a nagy természet emelte e kegyeleti helyre s egyszerűsége mellett is minden keresztényben mélyre ható érzelmeket kelt, mert hisz itt a szent család palestinai üldözése helyett édes nyugalmat talált s az üldözők vad üvöltéseért éneklő madarak kedves csevegése kárpótolta. Ha a szent család Palestinában csak fájdalmas tövisek között járt, itt rózsák illatárja között vezetett utja. Közvetlenül a bekerített fa mellett van a Máriakut, melynek a mohamedán nők különös bűverőt tulajdonítanak. Miután a Mária-fát őrző mohamedántól baksis mellett néhány ágat kaptunk emlékbe, tovább hajtattunk a tulajdonképeni ősi Heliopolisnak helyére, mely virágzó városból most csak egy óriási rózsa gránitból készült, okiratokkal telt obelisk áll. Innét emlékül csak az okiratokba fészkelt darazsak sejtjeiből hozhattam magammal. Kairóba visszatérve, hosszú szakállú jezsuiták egész sorával találkoztunk, kik szamáron nyargalva hajtottak a Mária-fa melletti villájokba, hol, mint értesültem, lelki gyakorlatok tartattak. Korábban étkezve, 2 órakor már az indóháznál voltunk, hogy Alexandriába térjünk vissza, honnét hajónk a. kisázsiai partok felé valà indulandó. Az indóházban nyüzsgött a legtarkább keleti élet, mely mintha a népek kiállítása volna, mert számtalan