Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

törzsből volt néhány férfi képviselve. Száz inog száz teve nyugodott törökösen maga alá húzott lábakkal, türelmesen várva, mig leszedik púpjáról a nehéz terhet. Angol plilegmával nargi lóját szopogató igazhivő muzulmánok között szolgálatkész, fürge négerek vagy elutazó arabsok rohantak egymást taszigálva. Valamennyinek sietős volt a dolga, s ez érthető, mert ha még halottjaikat is ostromszerü futásban viszik, hogyne rohanna, ha a pontos vasúttal akarja útját megtenni. Ez alkalommal nem külön-, hanem gyorsvonaton mentünk s igy bennszülöttek is utaztak velünk. Velem szemközt két, selyem kaftánjukban is elég ronda arabs ült maga alá húzott lábakkal. Majd minden állomásnál vettek gyümölcsöt, főleg fügét s piszkos zsebkendőjükbe ürítve azt, egyre csemcsegett szájuk. Ugy látszott, hogy ronda külsejük daczára az intelligens osztályhoz tartoztak, mert arabs lapot olvastak. Velünk utazott a kairói szent Ferenczrendü missionariusok közül az arabs plébános is, Pater Lorenzo, kivel már szerzetházukban ismerkedtem meg. Kíváncsi levén, hogy mit Írhatnak az arabs lapok felőlünk, megkérdeztettem általa vis-à-vis honfitársaitól, hogy van-e szó az ép kezükben levő ,. Al-Abram" (a pyramisok) lapban a magyar karavánról s örömömre csakugyan volt abban egy kis czikk. Lorenzo atya volt szives azt arabs nyelvből olaszra fordítani, mely egész terjedelmében igy szólott : „Oi è pervenuto da Damanhur che, poco tempo dopo il transito del treno espresso, e passato un treno