Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

délutáni óráiban volt alkalmam, tapasztalhatni, midőn a kairói mohamedán egyetemnek testületileg történendő megtekintésére sikerült egy formánnal engedélyt nyelnünk. A kairói egyetem a mohamedán világiján nagy hírnévnek örvend s nemcsak Afrika, hanem Kïs-Azsia sőt India is ide küldi tudományszoinjas fiait, hogy bölcseket képezzen azokból. A korán képezi természetcsen a tudomány magvát ; a jog, nyelvtan, szónoklattan, logika, sőt talán a számtannak problémáit is a koránból fejtik meg. Akadémiai bölcselmök európai fogalmak szerint teljesen haszontalan s pusztán nevetséges memória-gyakorlásban áll. Egy óriási, istállószerü piszkos mecset s annak födetlen udvarai képezik a tantermet, a hol körülbelül 10000 soplita hallgatja 850 egyetemi tanárnak előadásait, A sophták között nemcsak fiatal gyerkőezöket, hanem vén kamaszokat s őszbe borult aggastyánokat is látunk, kiknek már rég kihullott a bölcseség-foguk. A földre teritett, színesre festett birkabőrökön guggolnak <S—10-es csoportokban, hallgatva a köztük ülő, pléhtáblával felfegyverkezett felügyelőnek magyarázatait, kik talán az assistensek dolgát végzik s a tanár magyarázatait a kisebb csoportoknak ismétlik, mig a tanárok méltóságteljesen sétálnak hosszú korbácsaikkal közöttük, magvas eszméket s igazságokat, vagy változatosság kedveért ütlegeket szórva hol ezen, hol azon csoporthoz. Alidon mi, százon felüli csoportban, sisakjainkról phantasticusan lebegő fátyolainkkal a vásárhoz hason6