Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

litó egyetemi tanterembe, vagyis a tágas udvarba léptünk, néhány pillanatra síri csend uralkodott, tátott szájjal bámészkodtak reánk ritka látogatókra, — de csakhamar egetverő hahota és éktelen lárma tört ki. mintha csak tébolydába léptünk volna, Néhány pillanat alatt mindenki felugrott birkabőréről s baksist koldult az egyetemi polgároknak óriási hada. Meggyűlt ezzel a tanároknak is dolguk, durrogtak az ostorok, agyba-főbe verve a kapzsi bölcseket. A lelkiismeretes tanárok óva intettek bennünket a consul a tu si kavasz és dragománjaink által, hogy kiki vigyázzon tárczájára, mert a kitanultabb akadémikusok a lopásban is már négy ügyességre tettek szert. .Mily nagy volt azonban bámulatunk, midőn körszemlénket v.égezve az eddig oly lelkiismeretesen védelmünkre kelt egyetemi tanárok maguk nyújtották tenyerüket baksisra. Igaz ugyan, külön fizetést nem húznak s csak a hallgatók tandíjaiból élnek; de hogy koldulásukra egy baksis gyanánt odavetett guruscht hálatelt mosoly- "s hajlongással fogadjanak, — ezt még Afrikában is az egyetemi tanári méltóságon alulinak tartottam. Este felé a Nilus hídján át Gesireh-be tettem sétát, hol a tropicus iáknak legszebb erdejét találtam. Ismael ex-khedivének palotáját itt nagy gonddal ápolt kert környezi, melyben az afrikai vegetatiónak szépségén elbájolva gyönyörködhettem. Különösen kedvesnek találtam e kertben a megkövesedett fa- és homok-kőzetből alkotott barlangot, melynek labyrinthszerü ka-