Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

nek életét, az érthető, — mert hisz nemzetisége dogmájában s története hitében áll. Ha mindamellett a féktelen erkölcstelenség ijesztőleg terjed, az csak az Izlam tanainak kifolyása. A benszülött katholikusok vallásosságát mint példányszerüt hallottam dicsérni, s csak a legritkább esetek közé tartozik az, hogy a vallás vigasza nélkül halna meg valaki. A mohamedánok fanatismusa azonban féltékeny szemmel kiséri ez önfeláldozó missionarinsok működését, s ha, mint rendesen, az éj sötétségében hívják őket a haldoklók ágyához, nem egyházi ruhában, hanem csak titkon viszik a szentséget, s ezt is csak két fegyveres tavasznak kíséretében tehetik. A főnök szíves meghívására ebédre is ott maradtam a missionarinsok között. Örömmel cseréltem fel a szállodai lucullusi közös dinért a missionarinsok frugal is étkezésével. Nem lehetett volna szeld) alkalmam önmegtagadásukat jobban bámulni, mint szegényes ebédlőjükben, hol a terítetlen asztalok semmikép sem jelezték azt, hogy ebédre gyűltünk össze. Az étkezés menüje közönséges alkalommal bizonyára szegényesebi), de most tiszteletemre díszebéd volt. A páterek mindegyike előtt külön kis asztalka állott s csak én ültem a főnök asztalánál annak jobbján, hol számomra kis asztalkendő volt kiterítve. Az ebéd leves-, főzelék- és gyümölcsből állott, melyet kis tálakban raktak mindegyiknek terítetlen asztalkájára, csak nálam tettek annyiban kivételt, hogy a főzelék mellé sültet s a gyümölcs után sajtot is serviroztak,