Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

teli mosolygásuknál alabástrom foguk fehérlett vérvörös ajkaik közöl, mi ugy tetszett, mintha a pisze orr alatt csak az imént vágott friss nyilas volna. Az egyik tanteremnek plafondján gazdagon aranyozott értékes faragványokon akadt meg néhány pillanatra szemem. „Nemde csodálkozik —• szólt Piacidus atya mosolyogva fordulva felém, — hogy ily értékes faragványokra pazaroljuk mi az önök által oly fáradságosan gyűjtött könyöradományokat ? de véletlenül jutottunk mi ezekhez, mert ezen ház, melyet a keresztény szeretetnek koldus filléreiből vásároltunk, még néhány év előtt hárem-épület volt : bár akadna műértő, ki e faragványokat megvenné, legalább eltűnnék e bíínfészeknek utolsó nyoma !" íme, mit művelhetnek a missiók számára gyűjtött csekély fillérek ! . . . Ezerszeres kamatokat hoznak a keresztény szeretetnek könyöradományai e szellemi uzsorások kezeiben s még a féktelen vad szenvedélynek bűntanyáit is a vallásos erény s a keresztény czivilisatio szentélyeivé változtatják : pedig — mint Piacidus atya a statistikai adatokból szives volt megmutatni — az európai katholikus államok között ép a tejjel és mézzel folyó gazdag Mar gyarország áll a legutolsó helyen missiói könyöradömányaival; Ha valahol, ugy azt hiszem, itt fog a kellőleg támogatott missio áldásdús eredményt felmutathatni, mert a Kelet általában hivő, sőt imáiban példásan buzgó; vallástalanság vagy indifferentismus a benszülöttek között nem létezik. Hogy a vallás képezi e nép-