Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

kétszeres kiadás s talán tízszeres baksis pazarlásba került, mett a tömeges kirándulásnál a koldus népségnek egész serege könnyen ki volt elégítve a nélkül, hogy egyes adakozónak nehezére esett volna, míg késlekedő utitársnőnknél e baksisok tetemes összegre rúgtak. Nemes, jó lelke ugyanis meg nem állhatta, hogy csak egy kéregető is üres kézzel menjen el mellette s igy történt azután, hogy gyakran kellett a távirdai nagyon költséges utalványokat igénybe vennie. E szép kirándulásunk alkalmával megismerkedtünk az ős egyptomiak által istenség gyanánt tisztelt ibis madarakkal, midőn nagy tokája pelikánok társaságában ezrivel sivítottak a vizboritotta áradási területen. Azt találtam azonban, hogy Kairó környéke vagy általában az arabs piszok-fészkek a sasoknak is kedvelt hazája, és ez érthető is, mert alig van a világon hely, hol annyi dögre akadnának, mint itt. Ily fárasztó kirándulás után a nap folyamában leginkább a nagy kiterjedésű labyrinthszerü boltivek alatt elhelyezett hűvös bazárokban találtam szórakozást! Itt is minden mesterségnek elkülönített osztálya van. közben-közben scherbet és kávés bódékkal, melyek az alkunál nélkülözhetlen dolgok, mert a kereskedő, miután vevőjét maga mellé ültette a szőnyegre, nyugodtan tovább szívja nargiléját s előbb meg sem kérdezi, hogy mivel szolgálhat, míg közösen egy kávét vagy scherbetet el nem költöttek. A különféle nyelvű és viseletű emberek a legtarkább képet, valóságos bábeli zűrzavart tárnak a szemlélő elé.